Családi program, utazás, sport. Ez a három legnépszerűbb kikapcsolódási lehetőség a HR igazgatók körében, de a táncolást, olvasást, nyelvtanulást és kertészkedést is sokan választják. Akadnak azonban olyan személyzeti vezetők, akik ebben sem a szokványos utat választják és igen érdekes hobbit űznek: az improvizációs készséget fejlesztő drámacsoport, a varrás vagy a néptánc. Természetesen ennek ellenkezőjével is találkozni, aki munkáját tekinti hobbijának. A kérdés már csak az, mit értünk a fogalom alatt és miért fontos, ha fontos egyáltalán. A HR Portal Tóth Balázssal, Hidasi Klárával és Juhos Andreával beszélgetett szabadidős tevékenységeikről.
Testi és lelki feltöltődés néptánccal
A nyolcszáz fős villamosipari termékek tervezésével, gyártásával foglalkozó CG Electric Systems Hungary Zrt. (korábbi nevén Ganz Villamossági Művek) HR igazgatója harminc éve táncol - jelenleg is aktívan a Jászság Népi Együttesben -, gyerekkora óta kerékpározik, tíz éve síel, a vitorlázást pedig hét éve űzi. - A hobbik folyamatosan jöttek az életemben - meséli. A szabadidős elfoglaltságok kiválasztásánál két szempont dominált Balázsnál. Egyrészt, hogy a mozgás testileg megfelelően kimerítő (szellemileg regeneráló) legyen, másrészt az inspiráló közeg (a közösség, társ, a társaság), ahol és akivel ezt a mozgást végezheti. - Ezek megoszlása életszakasztól, évszakoktól és persze az aktuális céloktól is függenek. Például, ha készülünk az együttessel egy előadásra, vagy ha hegyi kerékpáros túra vagy maraton következik, értelemszerűen ezek lépnek előtérbe - teszi hozzá Tóth Balázs.
A drámaszínház segít megismerni önmagunkat
A választott szabadidős tevékenység Dr. Juhos Andrea, a DBM Magyarország ügyvezető partnere számára is legalább annyira szól a mozgásról, mint a baráti kapcsolatokról és abban is egyet ért Tóth Balázzsal, hogy a hobbi függ az ember életkori sajátosságaitól és az adott élethelyzettől. - Előfordul, hogy újra ki kell találnunk magunkat egy váratlan eset következtében - meséli Juhos Andrea, aki egy váratlan, személyes traumát követően került a Földessy Margit által létesített Színjáték Drámastúdió drámacsoportjába 2009 nyarán, ahogy a flamenco tánc iránti szenvedélye is attól datálódik. Kereste azokat az utakat, amelyek segítenek feldolgozni a traumát, enyhítik fájdalmát, a hagyományos terápia ugyanis nem segített. Ennek oka valószínűsíthetően segítő szakmájában keresendő, hiszen karrier-tanácsadóként, felsővezetői coach-ként ugyanezt végzi: másokon segít. - Az improvizálás, nevetés és tánc egyfajta terápiaként funkcionált, általuk könnyebben dolgoztam fel a nagy megrázkódtatást. Akkoriban ez volt az a két óra, amikor felhőtlenül tudtam nevetni - emlékezik vissza Andrea, aki azóta is rendszeresen "fellép" a drámastúdióban. - Alig várom a szerda délutánokat, nincs az a pénz, amiért kihagynám - mondja lelkesen. A váratlan helyzetekre való reakciók révén jobban megismerhetjük önmagunkat. Kiderül, melyek azok a szituációk, amelyeket jobban, és melyek, amelyeket kevésbé tudunk lereagálni, ahogy az is világossá válik, milyen szerepek álnak közelebb az emberhez. - Újdonságként hatott például rám, hogy azokat a szerepeket játszom el szívesen, ahol el tudom engedni a kontrollt, amely a vezetői tisztségem velejárója - sorolja a drámaszínház jótékony hatásait. Andrea a színház mellett egy flamenco tanfolyamra is beiratkozott. A Spanyolország védjegyévé vált, részben Afrikából származó andalúz táncról azonban rövidesen kiderült, hogy elsajátítása igen sok időt emészt fel. Ekkor egy ismerőse javaslatára Andrea zumbázni kezdett. - Nagyon élvezem, ebben ötvöződik minden, ami vonz: latin zene, könnyen elsajátítható, társat nem igénylő mozgáskultúra. Andrea mindezen túl szívesen fut és kirándul.
Görkorcsolyával könnyű kikapcsolódni
Hidasi Klára, a BMW Magyarország Kft. humánerőforrás-vezetője a feszültség-levezetés legegyszerűbb formáját űzi, sportcipőt vagy görkorcsolyát húz és célba veszi a természetet. - Nemcsak a mozgás öröme miatt szeretek futni, hanem azért, mert közben teljesen ki tudok kapcsolni, és a természet közelsége is jót tesz a közérzetemnek - mondja. Az autógyár HR vezetője ezenkívül szeret varrni, amelyre még édesanyja tanította meg gyerekkorában. Munkája és pici gyereke mellett azonban ritkán veszi elő a varrógépet, nem úgy, mint a görkorcsolyát. A görkorcsolyázás - véleménye szerint - kiváló kikapcsolódási lehetőség, s inkább szól a társaságról, mint a sportról. Klára ezen kívül a gasztronómia szerelmese, vonzzák az idegen kultúrák. Ez a nyitottsága a főzésben is megmutatkozik, ugyanis gyakran kísérletezik és próbál ki új ízeket, ételeket. Szereti a török konyhát, a tengeri herkentyűket és a férje nemzetisége jóvoltából az arab ételeket is.
Számít-e a kiválasztásnál a bungee-jumping?
Elővigyázatosnak kell lenni, ha önéletrajzunkban a hobbi részhez érünk, több fejvadász ugyanis nagy jelentőséget tulajdonít a kikapcsolódás módjának a jelöltek szűrésekor. Szerintük a szabadidő hasznos eltöltése árulkodik az akaraterőről. - Aki például valamilyen önvédelmi sportot űz, vagy szabadidejében sziklát mászik, vélhetően szívós ember - emelte ki korábban Tóth Gábor Ottó pszichológus. - Sok mindent elárul egy emberről, hogyan tölti el szabadidejét. Kiderül például, mennyire csapatjátékos, mennyire kitartó, képes-e beilleszkedni és alkalmazkodni - ért egyet Juhos Andrea. A karrier-coach javaslata éppen ezért úgy szól, csak akkor ajánlott önéletrajzban való feltüntetésük, ha valóban űzik azokat. Bár a CG Electric Systems személyzeti vezetője és a BMW humán erőforrás igazgatója szerint sincs teljes élet hobbi nélkül, nem vonnak le abból messzemenő következtetéseket egy jelölt esetében sem. Bár azt a HR igazgatók is elismerik, hogy fennakad a tekintetük egy-egy extrém sport láttán, így ténylegesen segít kitűnni a tömegből. - Ugyanakkor nem önmagában a tevékenység a fontos, s nem kilo joule-ban mérik az akaraterőt, az egyéni és közösségi figyelmet. Sok mindent bele lehet magyarázni abba, hogy ki milyen hobbit választ, de talán inkább az árul el sokat, hogy miként mesél valaki a kedvenc elfoglaltságairól. Az elhivatottság, szakmai alázat, emberi, sporttársi tisztelet nagyon "árulkodó" módon jellemzik a mesélőt - teszi hozzá Tóth Balázs.
Hobbival teljesebb és boldogabb az élet
Nemcsak a sikeres álláspályázat végett érdemes a munkán kívüli örömforrásokat keresni, hanem a teljes és boldog élet elérése érdekében is - válaszolták lapunk kérdésére a HR-esek. A hobbi ugyanis testileg és lelkileg is feltölti az embert, éppen ezért fontos azt beépíteni hétköznapjainkba. Tóth Balázs legalább ennyire fontosnak tartja az egyéni és közösségi célok kitűzését, amelyek újabb utakat, kihívásokat adnak az embernek. - Az ember családi, iskolai közegben és munkája során különböző élethelyzetekben és szabályrendszerekben találja magát, amelyek hasznos mintát, segítséget nyújthatnak az életben való eligazodáshoz, ezek azonban nem feltétlenül elegendőek a világ és a társadalom megismeréséhez, értelmezéséhez, esetleg a sikeres kapcsolatrendszerek kialakításához (párválasztás, barátok) - magyarázza a kikapcsolódási lehetőségek jelentőségét Tóth Balázs.
Lehet a munkánk a hobbink?
Más kategória, ha valakinek a munkája a hobbija és abban éli ki magát. A hobbit ugyan szabadon választott szórakozásként szokták aposztrofálni, aki azonban komolyan veszi azt, tudja, hogy ezek mind sok időt, figyelmet, áldozatot igényelnek. S ez igaz a munkánkra is - von párhuzamot Tóth Balázs a hobbi és a munkához való hozzáállásunk között. - Számomra inkább az a fontos, hogy munkanapokon is képes legyek olyan jól érezni magam, mint a választott tevékenységek végzésekor. Ezt lehet és kell is tudatosan erősíteni - fogalmazott Tóth Balázs. Juhos Andrea is üdvözli, ha valaki megtalálja az élvezetet a munkájában, ugyanakkor óva int attól, hogy kizárólag arról szóljon az ember élete. Bármikor kerülhetünk ugyanis olyan élethelyzetbe, amikor nem tudunk dolgozni, ilyen, ha nyugdíjba vonulunk vagy munkanélkülivé válunk. Hobbival tehát könnyebb átvészelni, feldolgozni az álláskeresés lelkileg megterhelő időszakát, és a (munkahelyi) kudarcokat is, hiszen levezeti a stresszt és sikerélményt okoz. Ez tulajdonképpen bármi lehet: az ékszerkészítéstől, a szőnyeggyűjtésen át a nyelvtanulásig, egy a lényeg: okozzon örömet.
