Az új Ptk.-val hatályba lépő módosítás érintette a fizetési határidőt, a késedelmi kamat mértékét és felszámításának szabályait, egyben rendelkezett a behajtási költségátalány bevezetéséről is. A bevezetést egy európai uniós jogi aktus, a „kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések fellépéséről szóló” irányelvnek való megfelelés tette a tagállamok számára kötelezővé – írja a MAZARS összefoglalója.  Tavaly áprilisban jelent meg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium átfogó tájékoztatása a behajtási költségátalányról, amely – az NGM véleményét is integrálva – a kapcsolódó számviteli és adójogi eljárásra vonatkozó szabályozói álláspontot közreadta.

(A módosítások és a szigorúbb ellenőrzés hatására jelentősen javult a cégek fizetési fegyelme.)

„A számviteli szakemberek továbbra is szigorúnak tartják az állásfoglalásokat, különösen, hogy azok életszerűsége vitatható. Emellett azok – főleg a kötelezett oldaláról – olyan szigorú értelmezést írnak elő, amelynek alkalmazása egyrészt nagy mennyiségű többletmunkát terhel a cégekre, másrészt olyan kötelezettség bemutatását írják elő a könyvekben, amelyről a piaci szereplők közötti üzleti kapcsolat alapján nagy biztonsággal lehet valószínűsíteni, hogy a partnerek (jogosultak) nem fogják követelni. – mutatott rá Bohus Gabriella, a MAZARS auditpartnere. Ezért merül fel a kérdés: könyveljem, vagy ne könyveljem? ( Az átalány már egy nap késésnél is jár, s független a tartozás összegétől is. )

A tájékoztató „betűje”

A számviteli elszámolás szempontjából a hivatalos álláspontok szerint a behajtási költségátalány tartozásnak minősül a kötelezett oldalán, ezért azt tartozásként kell kimutatni a könyvekben, de nem csak abban az esetben, ha a jogosult azt ténylegesen követelte az adóstól, hanem akkor is, ha nem, hiszen a fizetési kötelezettség a Ptk. 6:155. §-a (2) bekezdésének előírása alapján a késedelembeesés tényével beáll. Ez a gyakorlatban minden egyes befogadott számla fizetési határidejének és a tényleges fizetés napjának tételes összevetését igényli .

A jogosult (hitelező) oldalán a behajtási költségátalányt viszont csak akkor kell az egyéb bevételek között rögzíteni, ha azt a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezték. Bohus Gabriella szerint bár az év végi zárások már javában folynak, arra nézve sincs biztos „recept” a tanácsadók és a könyvvizsgálók tarsolyában, hogy hogyan járjanak el helyesen a behajtási költségátalány számviteli kezelésekor.

„Megválaszolatlan kérdés például, hogyan lehet megindokolni a késedelmi kamattól eltérő számviteli és adójogi gyakorlatot. Ugyancsak problémás a számviteli elvekkel összhangba hozni azt, hogy a behajtási költségátalányt akkor is ki kell mutatni az egyéb ráfordítások között a kötelezettségekkel szemben, ha az eddigi, több mint 1 éves tapasztalatok alapján a költségátalányt ténylegesen kiterhelő vállalkozások száma elenyésző. Mivel nyilvánvaló, hogy ennek a töredéke sem fog ténylegesen felmerülni, így a könyvekben nem valós ráfordítások jelennek meg” – mutatott rá néhány problémára a szakértő.

Ön tudja, mennyi?

MAZARS már jóval az év végi zárás előtt felhívta ügyfelei figyelmét a Ptk. vonatkozó szabályaira és a könyvvizsgálatok során is kérte az ügyfeleinket, hogy számolják ki a fizetési késedelem miatt keletkezett behajtási költségátalány összegét függetlenül attól, hogy a jogosult érvényesíteni kívánja-e vagy sem. Bohus Gabriella szerint meglepő eredmények születtek, elsősorban azoknál a vállalkozásoknál, amelyek nagyszámú beszállítóval dolgoznak, a banki költségek optimalizálása miatt utalásaikat meghatározott időközönként (pl. hetente) végzik, vagy fizetési nehézségekkel küzdenek.

Hozzátette: azok a társaságok sem „védettek”, amelyek törekednek a fizetési határidők betartására, hiszen jelentős számlaforgalom mellett a rövid idejű csúszások miatt óhatatlanul nagy – akár tízmilliós összeg is – lehet a behajtási költségállomány összege.  A szakember felidézte, hogy egy közel 50 000 darabos számlaforgalmat bonyolító ügyfélnek, amely fizetési kötelezettségeinek igyekszik rendben eleget tenni – az informatikai rendszerből származó kimutatás alapján – mintegy 300 millió forintot kitevő késedelem miatti kötelezettsége keletkezett. Hozzátette: a lekért adatállományból nem szűrték ki azokat az összegeket, ahol hétvégére esett a fizetési határidő, ami természetesen további indokolatlan adminisztrációs terhet jelentett volna a vállalkozás számára” – magyarázta a szakember.

Vannak olyan társaságok is, akik „jó tanuló” módjára kiszámítják és lekönyvelik ráfordításként a behajtási költségátalány összegét, mivel ez – a jogosult lemondó nyilatkozatáig, vagy ennek hiányában az elévülési határidőig – ideiglenesen csökkenti az adóalapot. Ezt viszont általában a külföldi anyavállalatok nem támogatják és a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS-ek) szerint készített reporting csomagjaikban nem is mutatják ki könyveikben, mivel az nem felel meg a kötelezettség definíciójának.

Ha a beszámoló szempontjából ez az összeg jelentős, és a jogosult eddigi gyakorlata alapján vélelmezhető, hogy nem tart rá igényt, akkor a NAV álláspontját követve nem valós kötelezettséget mutatnánk ki a könyveinkben, ami sértené a megbízható és valós kép kialakításának alapelvét.

Mégis hogyan?

A Ptk. szerint, a felek közötti megállapodásban a behajtási költségátalány kizárása, vagy 40 eurónál alacsonyabb összegben történő meghatározása nem alkalmazható, ezért az egyetlen megoldás az, ha a jogosult nyilatkozatban mond le róla, állítja a MAZARS.

Ehhez jelenleg az tűnik a legcélravezetőbbnek, ha az érintett cégek – adott fordulónapra – teljes körű egyenlegegyeztetést végeznek, melynek során formalevélben nyilatkoztatják a partnerüket, hogy a meg nem fizetett költségátalány iránti igényünkről, illetve annak összegéről kifejezetten és visszavonhatatlanul, ellenérték nélkül lemondanak. A nyilatkozatnak ugyancsak tartalmaznia kell azt a kijelentést, hogy a vállalkozás által a fordulónapig teljesített fizetéseket a számlakövetelések tőke összegére számolták el.

Bohus Gabriella szerint ez utóbbi azért fontos, mert a Ptk. 6:46. paragrafusa szerint „ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt – ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel – elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni”.  Azaz, nyilatkozat híján azt vélelmezheti az adóhatóság, hogy a törvényben meghatározott sorrend szerint elsőként a behajtási költségátalányt fizette meg a cég.

Ha a jogosult nem akar lemondani a behajtási költségátalány összegéről, de úgy rendelkezik, hogy a kötelezettől befolyó összeget a főkövetelésre számolja el, annak hiánytalan teljesítésével pedig további követelése nincs az ügylettel kapcsolatban, akkor – az adóhatóság álláspontja szerint – sem a behajtási költségátalányt sem annak érvényesítéséről való lemondást nem kell könyvelni.

„ A teljes körű egyenlegközlés, azok nyomon követése és feldolgozása természetesen így is jelentős többletmunkát jelent a pénzügyi osztályoknak, de így a cégvezetők elmondhatják, hogy megfelelnek az európai irányelvet átültető Ptk.-nak és az azt értelmező szabályozó hatóságok komplex elvárásainak” – foglalta össze Bohus Gabriella.