A magyar kormány elfogadta és elküldte Brüsszelnek a partnerségi megállapodást, a hónap végén pedig már az operatív programok is a bizottságnál lesznek.
– Ezután indul a pályázati konstrukciókról és a feltételekről szóló érdemi párbeszéd az unió és Magyarország között. A Brüsszellel folytatott egyeztetésünkön múlik, hogy mikor tudjuk kiírni az első pályázatokat. Reálisan erre az év második felében kerül sor – mondja Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára a Piac& Profitnak.
A 2007–13-as ciklusban tartaléklistára került vállalkozások még reménykedhetnek?
– A visszacsurgó pályázatokból elképzelhető, hogy fogunk tudni teljesíteni néhány kisebb tételt, de azt is látni kell, hogy a 8200 milliárdos keretünket közel tíz százalékkal túlvállaltuk. Közel 9000 milliárd forintra van már pénzügyi kötelezettségünk. Ma inkább a kifizetésekre koncentrálunk, hiszen 2000 milliárd forintot kell eljuttatnunk a kedvezményezettekhez idén. 2013-ban fél év alatt fizetünk ki akkora összeget, mint a 2010-előtti kormányzat három év alatt, mire ez a cikk megjelenik már túllépjük az 5250 milliárd forintot. Az uniós forrásfelhasználás korábban nagyon lassú volt, ha nem változtattunk volna a rendszeren, valószínűleg több ezer milliárd forint forrástól esett volna el Magyarország. Nem nyúlhattunk a programokhoz, de felgyorsítottuk a kifizetéseket. Tudomásul kellett vennünk, hogy a munkahelyteremtés szempontjából például nagyon kis hozzáadott értékű főtér-rekonstrukciókat kell folytatnunk annak érdekében, hogy ne vesszen el az uniós forrás, miközben más területeken jóval hatékonyabban tudtuk volna felhasználni a forrásokat. De az operatív programok 2007-ben meghatározott struktúráját nem alakíthattuk gyökeresen át.
– A 2007 óta támogatáshoz jutott összes pályázó, 46 ezer kedvezményezett átláthatóságát vizsgáljuk. Azt nézzük, hogy a támogatás révén keletkezett többletjövedelem után hogyan és hol adóztak a cégek. A március végén záródó vizsgálatban eddig 4500 cég akadt fenn a hálón. Az ő esetükben az első vizsgálat – vagyis a hazai cégnyilvántartási adatok – alapján nem sikerült bizonyítani az átláthatóságot. Akkor minősül egy cég átláthatónak, ha a tulajdonosi lánc végén eljutunk egy vagy több magánszemélyig, illetve egy nyílt végű részvénytársasághoz, valamint olyan adóilletőséget állapítunk meg, amely a nemzetközi egyezményekre tekintettel legálisnak tekintendő. Ha bebizonyosodik, hogy egy átláthatatlan tulajdonosi hátterű vállalkozás kapott uniós forrást, kamatostul kell, hogy visszafizesse a korábban elnyert összeget. Erre a 2012-ben az Alaptörvényben bevezetett új átláthatósági szabályozás ad módot. A 2007–2013-as időszak zárása korrekt elszámolást kíván, ezért tételes ellenőrzést kezdtünk 2013 szeptemberében.
Ezek szerint 2012 előtt nem hágott át egyetlen törvényt sem, ha offshore cég nyert támogatást. Most visszamenőleg is vizsgálják a cégeket. Nem ütközik ez a hazai vagy a brüsszeli jogrendbe?
– Korábban valóban nem volt ilyen előírás, de meggyőződésünk, hogy nagyobb társadalmi érdek fűződik a közpénzek átlátható hasznosulásához, mint a pénzeket elsíboló cégek védelméhez. Bízom benne, hogy a vizsgálat végére nagyon kevesek akadnak fenn a rostán. Akiről azonban kiderül, hogy a pályázat mögött nem valós fejlesztési cél állt, hanem a közpénz kimentése, azt felelősségre kell vonni. Vélhetően lesznek jogviták, de a visszafizetési kötelezettség csak azokra a cégekre vonatkozik, amelyek tulajdonosi háttere és valós gazdasági jelenléte alapján adózási helye nem átlátható. A most még gyanús cégekről is kiderülhet a külföldi cégnyilvántartások alapján, hogy nem éltek vissza a támogatással. Várjuk meg a vizsgálatok végét.
– A leglényegesebb változás, hogy sokkal többet fordítunk majd gazdaságfejlesztésre. 2007–2013 között a 8200 milliárd forintnak csak a 24 százaléka jutott közvetlenül a kis- és középvállalkozásokhoz, és a pénzek nagyobb részét humán- és reálinfrastruktúra-fejlesztésre költöttük. Ahhoz azonban, hogy Magyarország 2020-ig a régió legversenyképesebb gazdaságává váljon, a teljes keret – ez ma 10 500 milliárd forint – 60 százalékát kell közvetlenül a gazdaságba juttatnunk. (Itt olvashatja részletesebben a tervezett prioritásokról és változásokról.) A párhuzamosságok kizárása szintén fontos célunk. Ha például azt mondjuk, hogy adott régióban a vasúti személyszállítást szeretnénk fejleszteni, nem írunk ki pályázatot a buszjáratok támogatására, mert ez forráspazarlás. Sőt, épp ellenkezőleg, a szinergiákat szeretnénk minél inkább kihasználni. Olyan fejlesztési célokat keresünk, amelyek komplexen, vagyis több alapból finanszírozhatóak az adott forrás támogatási logikájának megfelelően. Mondok egy példát. Kecskemétre települt a Mercedes gyár, és szeretnénk, ha a helyi kkv-k minél hatékonyabban tudnának kapcsolódni a nagyvállalat gyártási tevékenységéhez. Ehhez kell oktatási és képzési projekt, bővíteni kell a gyártási kapacitást, fejleszteni az ipartelep és a gyár közötti infrastruktúrát, a helyi cégek K+F-képességét. De olyan fejlesztéseket nem fogunk támogatni, amelyek üzletileg nem állnak meg a saját lábukon. A korábbi ciklusban, ha valahol termálvizet találtak, ott azonnal felépült egy szálloda uniós pénzből. Senki nem foglalkozott azzal, hogy vajon a hotel hosszú távon képes lesz-e piaci alapon nyereséget termelni.
– A megnyert pályázat nem több egy biankó csekknél, amelyet beváltani csak akkor lehet, ha a beruházás szinte teljes egészében megvalósult, de legalábbis halad a maga útján. A jelenlegi gazdasági körülmények, banki finanszírozási modellek mellett ez szinte megoldhatatlan feladatot ró a kis- és középvállalatokra, ezért ki kell alakítani egy hatékony előlegrendszert. Előfinanszírozásra eddig is volt mód, de a kötelező biztosíték előírása ezt túl drágává tette. Dolgozunk egy új, állami pénzügyi alap létrehozásán, amely kvázi nulla százalékos kamatozású hitelként nyújtja az előleget, és így elindulhat a projekt anélkül, hogy a támogatás teljes összegére szükséges garanciadíjat a vállalkozásnak előre ki kellene fizetnie.
Örök és visszatérő vállalkozói panasz, hogy bonyolult az eljárásrend, lassú a pályázatok elbírálása.
– Ha tudjuk, hogy a források nagy részét gazdaságfejlesztésre szeretnénk felhasználni, jelentősen egyszerűsíthetjük a kiírások nyelvezetét és az eljárásrendet is. Az a célunk, hogy a pályázónak ne legyen szüksége tolmácsra, azaz pályázatíró cég közreműködésére. A 8200 milliárd forintnyi támogatásból nagyjából 1000-1300 milliárd forintot vittek el a fejlesztéshez nem kötődő kiadások, mint a pályázatírás költsége, a közjegyzői és ügyvédi díj, a közbeszerzési eljárás ára. Ez felesleges forráselvonás, aminek véget kell vetni. Az új rendszerben bárki önállóan is tudja kezelni a saját anyagait, illetve ha elakad, a Széchenyi Programirodához fordulhat. Az állami szervezet szolgáltatása ingyenes projekttanácsadással bővül annak érdekében, hogy a pályázat kiválasztásától a megírásán át a fenntartási időszakra vonatkozó előírásokig minden adminisztrációs kötelezettségének eleget tudjon tenni a vállalkozó fizetős segítség nélkül. Ha valaki mégis inkább pályázatíró céggel szeretne pályázni, megteheti, de a pályázati költségek között ez a tétel nem szerepelhet.
A 2007-2013-as fejlesztési időszak egyik tapasztalata, hogy a 63 ezer pályázat 80 százaléka 100 millió forint értékhatár alatti volt, a kedvezményezetti kör pedig többnyire a kis- és középvállalkozói szektorból került ki, számukra gondot jelentett a pályázatírás. Az átláthatóságot, az egyszerűsítést és a gyorsítását egyszerre szolgálja a normatív elbírálási rend bevezetése. Mivel a pályázatok 80 százaléka százmillió forint alatt marad, erre széles körben lesz lehetőség.
– A jól látható kockázatok ellenére le kell egyszerűsíteni a pályázati rendszert annyira, amennyire az Európai Bizottság hagyja. Most dolgozunk egy szigorú monitoringrendszeren, amely garantálja, hogy a rossz pályázatokat kiszűrjük, valamint a törvényi garanciákon, amelyek biztosítják a pénzek visszavehetőségét. Az egyik oldalon egyszerűsítünk, a másikon viszont szigorítunk – a pályázó kamatokkal és büntetéssel növelt összeget kell, hogy visszafizessen, ha nem teljesíti, amit vállalt. A visszacsorgó pályázatok hatékony kezelését is meg kell oldani. A 2007–2013-as időszakban sok esetben az állam nem tudta eldönteni, hogy hol van a pályázóbarát szervezet és a túlzott kockázatvállalás határa, így gyakran túl sokat várt a szerződés felbontásáig.
Az elmúlt években sokan inkább nem pályáztak, mert esélytelennek érezték. Számtalan esetben a kiírás után egy nappal bezárták a pályázatot forráshiányra hivatkozva, vagy váratlanul módosult a kiírás.
– A jövőben a minisztériumok negyedéves bontásban fogják nyilvánosságra hozni a pályázati menetrendjüket, így mindenkinek lesz ideje kalkulálni, s a megnyíló konstrukcióra mindenki egyenlő eséllyel pályázhat. Az adott időszakon belül a kiírás alapvető paraméterei – mint például az ütemezés vagy az elvárt kritériumok – nem változhatnak.
A keretösszeg sem?
– Indokolt esetben változhat, de jobbára csak pozitív irányba.
