Ha nem a munkaórákat, hanem az egyes foglalkozásokat nézzük, az látszik, hogy sok munkahelyet érint, de keveset vált ki teljesen a robotizáció. A munkakörök kevesebb mint 3 százaléka automatizálható teljes mértékben, miközben tízből hét munkahely esetében a tevékenységek legalább 20 százaléka már ma is automatizálható.
A világ vezető tanácsadó cége, a McKinsey legfrissebb tanulmánya szerint a további munkaerő bevonásán alapuló növekedési modellt a termelékenységjavulásra alapozott modell kell felváltsa Magyarországon, ebben pedig a szolgáltatások és a termelés automatizációjáé lehet a főszerep. Ez komoly fejlődési lehetőségeket nyithat meg a magyar gazdaság előtt, ha időben felkészülünk a 2030-ra már legalább egymillió munkahelyet érintő változásokra.
A magyarok jelenleg inkább félnek, mint örülnek az automatizációnak, az unión belül Magyarországon a legerősebb az elutasítás.
A megkérdezettek 38 százaléka értékeli negatívan az robotok és a mesterséges intelligencia elterjedését, és látja ezért pesszimistán a nem is olyan távoli jövőt.
Holott a kutatók úgy vélik: Magyarország számára inkább lehetőség, mint átok az automatizáció. Kiutat jelenthet a munkaerőhiányból, fordulatot hozhat a romló termelékenységben, fellendítheti a növekedést. Magyarországon hét év alatt 3,73 millióról 4,35 millióra nőtt a foglalkoztatottak száma, a munkaerőpiaci tartalékok kimerülőben vannak – írja a McKinsey –, a termelékenység egyes ágazatokban pedig romlott az elmúlt években.
Az automatizáció tartósan évi 0,8-1,4 százalékkal emelheti a magyarországi gazdasági növekedés ütemét, átvágva a gordiuszi csomót és új lendületet adva a gazdasági fejlődésnek.
Annak ugyanakkor, hogy Magyarország hosszabb távon a nyertese legyen a teljes világgazdaságot alapjaiban érintő átalakulásnak, vannak feltételei. Az automatizált gazdaságban ugyanis más képességekre van szükség – hívja fel a figyelmet a kutatás.
A megszűnő munkalehetőségek helyett lesznek újak, ezek viszont jellemzően technikai képességeket, illetve kreativitást, komplex problémamegoldó készségeket, jó vezetői és szociális készségeket igényelnek. A gyerekeknek minél előbb lehetőséget kell kapniuk a programozás elsajátítására, a számítástechnikai ismeretek fejlesztésére, valamint a csapatmunka és a jó alkalmazkodó képesség megszerzésére.
Az oktatásban és a képzésben – a felnőttképzést is beleérve – a vállalati szféra aktív részvételére is szükség lenne.
Az államra ebben az átalakulásban sok feladat hárul – vélik a kutatók. Az oktatás mellett a szabályozásnak általában figyelemmel kell lennie az innovatív technológiák használatának, tesztelésének megkönnyítésére, élen kell járnia a digitalizációban, például a smart city programok támogatásában, illetve a big data
felhasználásában.
További kihívást jelent, hogy az automatizáció rendkívül tőkeigényes, beleértve a szolgáltatások automatizálását és digitalizálását is a termelés mellett. Ahhoz, hogy egy ország ebben versenyelőnyhöz jusson a világpiacon, megfelelő szabályozási környezetre, az új elvárásokhoz igazodó munkaerőpiacra és fejlett infrastruktúrára van szükség.
A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy az automatizáció új korszaka erősítheti a társadalom kettészakadását, hiszen jellemzően alacsony képzettséget igénylő munkakörök alakulhatnak át a legnagyobb mértékben, miközben magasabb képzettséget igénylő új állások jöhetnek létre.
