A hőterhelés és az aszály kockázata világszerte növekszik, ezért a cégvezetőknek fel kell gyorsítaniuk cselekvési terveiket azon kritikus fontosságú áruk előállításának védelme érdekében, melyek a globális népesség és gazdaság számára kulcsfontosságúak – állapítja meg a PwC kilenc árucikket vizsgáló kutatása (Climate risks to nine key commodities).

Minden forgatókönyv jelentős nyersanyagveszélyt prognosztizál

A réz-, kobalt- és lítiumtermelés több mint 70 százaléka – ezek a tiszta energiára való átállás szempontjából döntő fontosságú ásványi anyagok – jelentős vagy magasabb aszálykockázatnak lesz kitéve 2050-ig a magas kibocsátási forgatókönyv megvalósulása esetén. (Ez az arány ma még kevesebb, mint 10 százalék.) Ugyanez érvényes az élelmiszernövényekre is: a világ rizstermelésének 90 százalékát (a mai 75 százalékhoz képest), a kukoricatermelés több mint 30 százalékát, a búzatermelés több mint 50 százalékát fenyegeti jelentős aszálykockázat 2050-ig.

Az elemzés szerint még ha a globális szén-dioxid-kibocsátás gyorsan csökkenne is (vagyis az alacsony kibocsátási forgatókönyv valósulna meg), a világ rizstermelésének 87 százaléka, a kobalt- és lítiumtermelés több mint 70 százaléka, valamint a bauxit- és vastermelés mintegy 60 százaléka kerül veszélybe 2050-ig.

Fontos, hogy ezeket a kockázatokat kezelni lehet, és a PwC 27. Globális Vezérigazgatói Felmérésében megkérdezett vezetők 47 százaléka már most is arra összpontosít, hogy megvédje munkavállalóit és fizikai eszközeit az éghajlati kockázatoktól.