A "Létezik-e magyar modell" címmel megrendezett szakmai konferencián Michael Ehrke aláhúzta: az elmúlt öt évben valójában nem lett jobb sem a magyar gazdaság helyzete, sem az ország belpolitikai állapota, ezzel együtt egy olyan fejlődésnek lehettünk tanúi, amelyet ugyan nem lehet közvetlenül példaként felhozni más ország számára, de mindenesetre számos tanulsággal szolgál.
Az alapítvány budapesti részlegének vezetője kifejtette: a külföldi befektetések Közép-Kelet-Európában a legjelentősebben Magyarországon járultak hozzá az ország modernizációjához, ez összességében mindenképpen sikernek mondható. A külföldi közvetlen befektetések hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar kivitel dinamikája az elmúlt időszakban meghaladta az importét, a külföldi cégek jó része azonban nem tudott úgy beágyazódni a magyar gazdaságba, hogy azok húzóerőként hassanak a magyar kis- és középvállalkozások számára. A magyar kis- és közepes cégek csak igen kis hányadban tudtak ezen nagy multik beszállítóivá válni.
Michael Ehrke szerint kétségtelen, hogy a magyar állam törekszik a makrogazdasági stabilitás biztosítására, a külföldi cégek számára is jól működő gazdasági infrastruktúra megteremtésére, azonban túlzott szerepet vállal a szociális kiadások terén. A szociális ellátások átláthatatlanok, ellentmondásosak, gyakran elmondható róluk, hogy "úgy támogatják a vakokat, hogy közben a siketek hátrányára vesznek el pénzeket" - mondta Michael Ehrke. Azt is kritikaként fogalmazta meg, hogy a privatizáció kapcsán sokszor korábbi előjogokat szentesítenek, örökítenek át és nem azért privatizálnak, hogy hatékonyabb legyen az adott termelés, szolgáltatás.
A politikai megosztottságról elmondta, hogy az nagyban hátrányára van az országnak, és e téren az uralkodik, hogy az adott politikai szereplő vagy párt az ellenfélre és önmagára koncentrál, nem a társadalmi valóságot vizsgálja.
Nincsenek bezzegországok
Inotai András, a Világgazdasági Kutató Intézet vezetője elmondta: ő nem hisz az úgynevezett modellekben, mivel az unióhoz újonnan csatlakozott államok között már szinte mindenki volt modell, hisz időről időre először Lengyelországot, majd Magyarországot, aztán a balti-államokat hozták fel modell értékű államnak, most pedig Szlovákia a "csodagyerek".
Az elmúlt tíz év gazdasági fejlődését vizsgálva kiemelte: a legnagyobb gazdaságpolitikai hiba az volt, hogy egyetlen kormány sem hozta meg az alapvető reformdöntéseket 1997 óta, vagyis azon év óta, amikor is a Bokros-csomag hatásaként az ország elindult az egyensúlyőrző fejlődés útján. 1998-tól alapvető gazdaságpolitikai hibák történtek, majd 2002-től újabb és újabb hibákat pakoltak rá az előző problémás döntésekre. Ennek következtében nem csoda, hogy 2006-ra megbomlott az egyensúly. A mostani helyzetet értékelve elmondta: egy ekkora méretű gazdasági kiigazítás után nem meglepő, hogy jelentősen visszaesett az éves gazdasági növekedési ütem, hiszen az állami beruházások egyik évről a másikra nagy mértékben visszaestek.
Tavaly azonban a magánszektor egymagában 4 százalékos növekedést produkált, az állami beruházások visszafogása eredményezte azt, hogy összességében 1,3 százalékos volt a GDP bővülése. Az ellentmondást azonban jól tükrözi, hogy miközben ilyen szerény volt a GDP emelkedése, addig egyik évről a másikra az export 16 százalékkal emelkedett. Az is meglepő, hogy miközben 30-40 százalékkal estek vissza az állami beruházások, addig a feldolgozóiparban, ahol döntő többségben magáncégek tevékenykednek, esetenként 20 százalékot elérő volt a beruházási ráta - mondta végezetül Inotai András.
