Közérdekű nyugdíjas szövetkezetek létrehozását javasolja a Kósa Lajos és Harrach Péter által jegyzett, a parlamenthez már benyújtott törvényjavaslat. A DiákÉSZ, MMOSZ, OSZT, VOSZ szakszervezetek közleménye szerint ez a gyakorlatból jött igényeken alapszik. (A VDSZ viszont például "elképesztő ötletnek" tartja a dolgot, ld. keretes írásunkat.)
A Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetsége, a Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetsége, az Országos Szövetkezeti Tanács, valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége közös nyilatkozatában azonban nem a fenti tényeket érzi fontosnak hangsúlyozni. Azért ösztönzi a döntéshozókat a javaslat törvényerőre emelésére, mert a felsorolt szervezetek mindegyikében tevékenykedők igényt tartanak arra a tudásra, amelyre csak egy élet munkájával lehet szert tenni. A DiákÉSZ, az MMOSZ, az OSZT és a VOSZ üdvözli az előterjesztést, mert feltett szándékuk tanulni az érintettektől. A közösségi szempontok mellett elemi érdek is a közös munka. Külön büszkeség, hogy a magyar iskolaszövetkezeti joganyag modellértékű a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek létrehozásában.
Az új szövetkezetek a javaslat szerint vállalkozásnak számítanak majd, és csak természetes személyek lehetnek a tagjai, legalább 90 százalékban öregségi nyugdíjasok. Minden tagnak vagyoni hozzájárulást kell fizetnie (hogy mennyit, azt majd az alapszabály határozza meg), személyesen közre kell működnie, és nyilatkoznia kell, hogy igénybe veszi majd a szövetkezet szolgáltatásait.
A szövetkezet eredményes gazdálkodás esetén közösségi alapot képezhet, amelyből havonta egyszer segélyt és támogatást adhat a tagoknak, illetve hozzátartozóiknak, a minimálbér erejéig. Fordított áfázás alá esnének, ami könnyítés (vagyis a vevőnek kellene megfizetnie az áfát). Az állam szükséges és arányos mértékben támogathatja a szövetkezeteket, de, hogy ez pontosan mit jelent, nem derül ki a javaslatból.
