Az új változat vetítése óta, mint ahogy a tavalyi szemle óta is, azon jár az eszem, hogy mitől szép az a pár nap, amiről szól a film? Félreértés ne essék: ép ésszel nézve ezek a napok bárminek mondhatók, csak szépnek nem. Hiába süt a nap, hiába dúl a nyár. Háttér, ellenfény csupán az eseményekhez. Vagy lehet, hogy mégis szépek ezek a napok? Valahol mélyen, elemi szinten, ott, ahol a figurák léteznek, még akár az is lehet. Minden viszonyítás kérdése csupán.

Börtönből szabadulni a rabnak szép napokat hoz. Gyermeknevelésbe fogni szép napokat hoz. Ám mi van akkor, ha a szabadság csak országhatárig ér, mert az útlevélhez még három másik papír is kell börtönviselteknél. Mi van akkor, ha a baba pénzért kerül, a béranya pedig úgy ad rajta túl, mintha csak egy viseltes ruhát vetne le? Mi lehet akkor, ha a világra jövő emberke egy patyolat közepén születik titokban? Szép napok. Ösztönfilm. Ösztönökről szól. Menekülésről, egymásra találásról, de menthetetlenül csak zsigeri szinten.

Börtönből szabadulva a fiú útlevélkérelmét beadja, és nővéréhez utazik bevárni a passzust. Odaérve testvére munkahelyére (mosókonyha, ui. patyolat) kilesi, ahogy a lány világra hoz egy gyermeket. Akit a fiú nővére vesz át, sajátjaként. A fiú autóbontóban kezd el dolgozni. Lassan kiderül, hogy a lány sorsa összeszövődött az őt körülvevő emberekével. A gyerek, akit világra hoz, a fiú régi barátjától van. Ő is a bontóban dolgozik. A bontós (nem szabad finomítani még itt se) dugja a lányt, perverzióit élheti ki rajta kedvére kényére. A lánynak így van lakása. Érzelmi-ösztön sokszög. Egy vetület, ami még úgy ahogy tiszta, az a fiú és nővére kapcsolata, de ezt is szükségszerűen torzítják el karnális, vagy elemi vágyaik: a fiúé, hogy önmagát megtalálja, nővéréé, hogy anya lehessen.
Mélyebb érzelmekre ebben a történetben senki sem képes. A fiú hiába szeret bele a lányba, erőszakba fullad az, ahogy képtelen érzéseit feldolgozni. Dühöng a történetbeli ifjúság, de messze nem intellektuálisan. Természetükből a körülmények ezt hozzák ki leginkább. Pedig nem különösebben néznek ki nehéznek körülményeik. Kinek-kinek meg van a maga melója, kérója, létezése. Csak érzés nem marad senkiben. Végtelenné válik végül az ördögi kör, amibe a fiút sodorja a sors. Egy ilyen helyzetből amúgy sem nyerhető szabadulás. Legfeljebb megváltás útján, ám azt csak halál hozna.

Nyomasztó ez a film, de szabadulni nem nagyon lehet tőle, ha egyszer megnézi az ember. S ha másért nem (dehogynem!), ezért önmagában is jó. (SPI, március 6.)