Az elégedettséget úgy a háztartások közt, mint az egyénekre vetítve három dimenzió – anyagi helyzettel, családi és szabadidős körülményekkel, valamint az egészséggel való elégedettség - mentén vizsgáló kutatás szerint az elégedettség szoros összefüggésben van a társadalmi státussal. Száz pontos skálán mérve a magyar „átlagelégedettség” 60 körüli, és markáns különbség van a felső tízezer 71, valamint a társadalom leszakadó részének 53 pontos értéke között – hívja fel a figyelmet Kozák Ákos, a GfK Piackutató igazgatója.

Az EU-polgárok –bár a négy évvel ezelőtt mért adathoz képest 3 százalékpontos csökkenés észlelhető – 80 százaléka elégedett életszínvonalával, a tíz tagjelölt állam átlagában ez az arány azonban mindössze 64%. Utóbbiak közt - mint sejthető - az elégedettség széles skálán mozog: az Unió országainak átlagát is rendre utasító szlovén 82 százaléktól a cseh 72, a lengyel 64 százalékon át, a meglehetősen gyenge magyar értékig.

Az ezer fő személyes megkérdezésével készített felmérés szerint a nőtlenek és hajadonok általában elégedettebbek életükkel, mint a házasok. A családi jólétet elemezve a GfK azt találta, hogy 2003-ban a háztartások csupán negyede volt elégedett helyzetével, azaz ugyanannyian, mint 1991-ben. Az elégedetlenek aránya 1991 óta 40-50 százalék körül ingadozik. Ennél sokkal több család (35%) volt elégedett négy évvel ezelőtt, de még 2001-ben is közel egyharmaduk ítélte kedvezőnek helyzetét. Ugyanakkor pozitív tendencia, hogy az utóbbi évek reálkereset-növekedései révén jóval kevesebben (14%) vélik úgy, hogy jobb volt a háztartás anyagi helyzete tíz évvel ezelőtt, mint 1999-ben (33%). A megkérdezettek közel fele véli úgy, hogy főállású jövedelme összességében nem elég a megélhetéshez, és mindössze 29 százalék állítja az ellenkezőjét. A kérdésben tanácstalan a fennmaradó 22 százalék.

A válaszadók 29%-a gondolja, hogy családi helyzete javulni fog öt éven belül, és közel ötödük fél, hogy inkább rosszabb lesz. A realitásérzék erősödését véli felfedezni a rendszerváltás és az EU-csatlakozás körüli eufórikus hangulat összehasonlításában Kozák Ákos: 1991-ben úgy az optimisták aránya (46%), mint a borúlátóké (23%) nagyobb volt a háztartás jövőképét illetően. További, a tudatosság erősödését alátámasztó bizonyíték, hogy a lakosság fele – a gazdasági prognózisokkal összhangban - tíz éven belül elérhetőnek tekinti a megfelelő életszínvonalat, minden hetedik ember azonban még távolabbinak látja a jólétet.

A pénznek az állampolgárok életében betöltött szerepe az évek során egyre inkább közelít a nyugati mintához, véli a GfK igazgatója. Számosabb réteg (41%) tekint jövedelmére úgy, mint az elvégzett munka díjára, mint nyolc évvel ezelőtt (36%) – emeli ki a GfK igazgatója -- és az életszínvonal javulásával akár 60-70 százalékra is emelkedhet. További jó pont, hogy míg 1995-ben százból tizenöt magyar tekintette a pénzt a máshova menekülés eszközének, addig mára ez a hányad elenyészővé vált. A legtöbben (71%) a család jólétének biztosítékaként fogják fel a pénzt, és ennek fontossága az elmúlt évek során alig változott. – ismertette a kutatás eredményeit Kozák Ákos.

A kutatás kiterjedt az emberek közérzetét, életminőségét befolyásoló körülményekre is. „Konkrétan kilenc témára kérdeztünk rá, és legtöbben a szomszédokkal vagy barátaikkal való kapcsolatukkal elégedettek, azután sorrendben a családi állapot, teljesítőképesség, lelkiállapot, egészségi állapot következik, majd a lakáskörülmény. A megkérdezettek kevesebb, mint fele elégedett a szabadidő eltöltésének módjával, valamint a munkahellyel, és legkevesebben a pénzügyi helyzettel elégedettek” – szögezte le végül a GfK igazgatója.