Ha egy szerződéses kapcsolat kétoldalú, azaz mind a két félnek vannak kötelezettségei, és az adós nem fizet, akkor a hitelező jogosult a saját teljesítésének visszatartására. Például egy vállalkozó addig nem folytatja a munkát, amíg a megrendelője nem fizeti ki a korábbi részszámláját, vagy egy beszállító leállítja a további termékek szállítását, amíg a vevő tartozása fennáll. Ez a megoldás, bár nem közvetlenül a tartozás behajtását szolgálja, megóvhatja a vállalkozót attól, hogy tovább növekedjen a kára a nemfizetés miatt.

A teljesítés visszatartása azonnali nyomásgyakorlásként is hathat, hiszen a vállalkozó szolgáltatásának felfüggesztése késztetést adhat a megrendelőnek a fizetésre. Ellenkező esetben ugyanis a megrendelő nem jut hozzá a vállalkozó további szolgáltatásához. Ha azonban a vállalkozó már teljes egészében teljesített és nincs mit visszatartani (például teljes egészében leszállította az árut), akkor más jogi utat kell választani a megrendelővel szemben.

Fizetési felszólítás – az első hivatalos figyelmeztetés

A fizetési felszólítás egy írásbeli, hivatalos hangvételű levél, amellyel a hitelező a jogkövetkezmények megjelölésével felszólítja az adóst tartozása rendezésére egy jellemzően rövid, például 8 vagy 15 napos határidővel. Bár nem kötelező ügyvéd igénybevétele egy felszólítás elkészítéséhez, mégis javasolt, mert így biztosítható, hogy olyan fizetési felszólítás készüljön, amely kellően alapos, megfelelő hangvételű (például nem valósít meg önbíráskodást vagy zsarolást), és további eljárások (például felszámolási eljárás) megindítására is alkalmas. A fizetési felszólításban a hitelező felszámíthatja az addig keletkezett késedelmi kamatot és bizonyos esetekben a 40 eurós behajtási költségátalányt is.