Az önkéntes kölcsönös segélypénztár szolgáltatására vonatkozó adózási szabályok nem igazán egyszerűek, két törvény szabályait is használni kell, ahhoz, hogy az adókötelezettség ebben az esetben megállapítható legyen. Az egyértelmű jogalkalmazás érdekében az APEH rögzítette, hogy milyen esetben kell feltétlenül adómentesnek tekinteni az önkéntes kölcsönös segélypénztár szolgáltatását. Ennek értelmében az adómentesség akkor érvényes, ha a pénztár alapszabályában rögzített szolgáltatás megfelel az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló, 1993.-ban elfogadott törvény 10.§ 1.bek. b) pontjában rögzített feltételeknek. Vagyis például adómentes a munkanélküliek, keresőképtelenek segélyezése (ideértve a szülés, beteg gyermek ápolása, vagy a megváltozott munkaképesség miatti keresőképtelenséget is), valamint a jogszabály által előírt szociális kötelezettségek alapján biztosított kiegészítő ellátások is: így – többek között – az időskorúak járadéka, rendszeres szociális segély, lakásfenntartási támogatás, ápolási díj, temetési segély kiegészítése. Ugyancsak nem kell adót fizetni a gyógyszer, a gyógyászati segédeszköz támogatása, vagy a gyermeknevelési támogatás kifizetése esetén sem. Ez egyben azt is jelenti, hogy a segélypénztár által teljesített kifizetés csak akkor adómentes, ha az konkrétan a segélyre, ellátásra, támogatásra való jogosultság alapján, indokoltan történik. Ha viszont a kifizetés ezen feltételeknek nem felel meg, akkor az a magánszemélynél egyéb jövedelemnek minősül, amelyből a pénztárnak 40 százalék adóelőleget kell levonni, s még 11 százalék egészségügyi hozzájárulást is kell fizetni.

Ez év január elsejétől az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba történt befizetések 90 napon belül nem használhatók fel olyan szolgáltatásra, amelyet kizárólag a jogosult egyéni bankszámlájának a megterhelésével nyújtanak. Az adóhatóság értelmezése szerint ez a várakozási idő nem változtat azon, hogy csak az előbbi feltételeknek megfelelő, e célokra adott szolgáltatás tekinthető adómentesnek.