A teljes hiteldíj mutató 26-27 között változott 2003-ban. Ebben az évben jelentősebb csökkenés feltételezhető, mivel az EU-csatlakozás miatt számos pénzügyi közvetítő belép erre a piacra, s a teljes hiteldíj jelentősen csökkenhet. A GKI Gazdaságkutató Rt. márciusi, szokásos előrejelzésében szereplő rövid állítást a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől származó információkra alapozta. Dr. Barta Judit GKI-s kutatásvezető a Piac&Profitnak azonban azt is kifejtette, a pénzügyi közvetítők aktivizálódása érthető, hiszen májustól már engedély sem kell a működésükhöz. Hozzátette: a magyarországi eladósodottsági szint – csakúgy, mint a többi csatlakozó országnál – alatta van a nyugat-európainak. Ez annyit tesz, hogy potenciális piacot látnak a régióban. De az is igaz, hogy igen magasak a marzsok is. Tény, a kockázatok szintén jelentősek, s a tekintélyes hitelállomány miatt még nőttek is az utóbbi időben. Több banknál valóban gyarapodott a nem fizető adósok száma. A piacra belépő új szereplőket mégsem ez a körülmény motiválja, hanem az, hogy a hitelezés jövedelméből részesedni akarnak. Amire akkor van módjuk, ha kedvezőbb ajánlatokkal állnak elő, mint a piacion ma tevékenykedő pénzügyi vállalkozások. A GKI kutatásvezetője azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az autóforgalmazás rendjének változásával a pénzügyi szolgáltatók köre is bővül. Ha például nyugat-európai autógyártók maguk nyitnak kereskedelmi telepek Magyarországon, akkor elég nyilvánvalóan hozzák magukkal a finanszírozó szervezeteiket is.

A pénzügyi közvetítők tehát jó terepnek tekintik Magyarországot. Azt is jól tudják, hogy az elmúlt évben a forintban felvett kölcsönök kamatainak változásáról nem túl jó emlékei vannak a magyar polgároknak, s nagyobb készséget mutatnak a biztonságosabbnak tűnő euróban fölvenni a hiteleket. A fogyasztási hitelek iránti kereslet mérséklődésére azonban számítani lehet, ugyanis a lakosság mind jobban érzékeli reáljövedelme növekedési ütemének csökkenését. Az óvatosabb fogyasztás lesz a jellemző tehát. Dr. Barta Judit azonban arra is utalt, hogy felmérések bizonyítják, a lakosság nagy része nem törődik a kamatokkal, mindössze azt nézi az emberek, hogy a szükséges összeget ki tudják-e fizetni a havi jövedelmükből.

A megtakarítások mértéke és szerkezete az elmúlt években nem alakult túlságosan kedvezőtlen. Igaz, komolyabb változással éppen a 2003 végén lehetett találkozni. A pénzek – hiszen magasak a kamatok – a bankokba vándoroltak át, a befektetési alapoknál pedig csökkentek a megtakarítási állományok. Dr. Barta Judit arra emlékeztet, hogy a portfóliójukban főleg állampapírokat tartók, de egy időben még a részvényekkel rendelkezők is, a csökkenő árfolyam miatt - tartva a veszteségtől - kivonták a pénzüket, illetve az igen kedvező kamatokat kínáló bankokba. Az utolsó negyedévben indult meg a lassú visszarendeződés, a lakossági megtakarítások ismét megjelentek a tőzsdén. Ebben szerepe volt az FHB-s kibocsátásnak, s újabb kínálatra is vár a piac.

A GKI kutatásvezetője elmondta azt is, hogy a bankok a betéti kamatokat óvatosan elkezdik csökkenteni. A betéti állomány zsugorodására nem számítanak a pénzintézetek, de az bizonyos, hogy az előző negyedévinél szerényebb lesz a növekedés. Meg kell barátkozni azzal a gondolattal is, hogy maholnap mind többen keresnek európai uniós befektetéseket is. Pedig ma még az EU-s hozamszintek messze nem olyan kedvezőek, mint a magyarországiak. Ugyancsak jól nyomon követhető tendencia, hogy növekszik a nyugdíjpénztári megtakarítások aránya, már csak azért is, mert a foglalkoztatottak közel kétharmada számára eleve kötelező is ezt a pénzügyi szolgáltatást igénybe venni. Ahol viszont nincsenek ilyen törvényi előírások, ott is növekedett és nő a lakossági kereslet: az életbiztosításokat, illetve az azokkal összekapcsolt megtakarítási számlákat igen jól lehet eladni Magyarországon, pedig az itt elérhető hozam szokatlanul alacsony.

A GKI vezetői pár héttel ezelőtt annak adtak hangot, hogy a monetáris politika célrendszerének, a döntések alapját jelentő elemzések, előrejelzések tartalmának, a kommunikációnak a kiigazítására mielőbb szükség lenne, hogy a pénzromlás várható alakulása alapján viszonylag gyorsan tíz százalék alá mérséklődjenek a kamatok. Nem sokkal később, eléggé váratlanul, a Monetáris Tanács csökkentette a jegybanki alapkamatot 12,5 százalékról 12,25 százalékra. Ezért is kérdeztük most dr. Barta Judittól azt, hogyan értékelhető a minimális mérséklés, s vajon lesz folytatása? A GKI kutatásvezetője először azt tartotta fontosnak megjegyezni, hogy alapvető a különbség a Surányi György, illetve a Járai Zsigmond vezette jegybank magatartása, felfogása között. Ma sokkal óvatosabb stílusnak lehetünk a tanúi, pedig évekkel korábban, az ázsiai válság idején sokkal magasabb kamatszintnél Surányi György egy pontot emelt csak. Tavaly jóval kisebb volt a veszély, mégis lényegesen nagyobb emelésre került sor. Ebből az is következik, hogy a március 22-i csökkentés után is az óvatosság lesz a jellemző, lassan és kis lépéseket megtéve csökkent kamatot a jegybank