Azt persze egyetlen szakértő sem állítja, hogy szeretni kéne a feketemunkát, de azt sem, hogy léte folyamatosan destabilizálná a gazdaságot, inkább ennek ellenkezője az igaz, hiánya feltehetően megdrágítana minden gazdasági tevékenységet, jóval többen szorulnának segélyre, szociális ellátásra, ami viszont nyilvánvalóan az államot, s közvetve az adófizetőket sújtaná. Arról nem is beszélve, hogy a kemény bűnözés is megnövekedne, az ellene való küzdelem megint csak az államot terhelné meg. Az illegális foglalkoztatottságról szólva aligha feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy részben a fekete munkának köszönhető, hogy az északi és keleti régióban még nem robbant a szociális feszültség.

Sivalkodó álszentek

A feketegazdaság egyszerűbb szereplői között egyébként is bizarr a munkamegosztás: a feketemelós az életéért küzd, családja fenntartásáért, az ellenőr az állását féltve szigorkodik, de adminisztratív eszközökkel képtelen megbirkózni a reá háruló feladatokkal, a rendőr meg könnyebbik ellenállást választva az aluljáró bandák szétugrasztása helyett a veszélytelen feketemunkások összegyűjtésével bíbelődik.
Hasonló a helyzet a feketegazdaság érintettei és rafináltabb szereplőinél is, közöttük kialakult egyfajta háborgási hierarchia. Az úgymond tisztességes és becsületes adófizető rühelli azt, aki adótrükkökkel növeli a vagyonát, míg ez azok ellen zsémbel, akik zsebbe fizetnek s fizettetnek.
A társadalom egészét e téren egyébként is egy álszent magatartás jellemzi: azzal elvileg szinte mindenki egyetért, hogy gátat kel vetni a feketegazdaság terebélyesedésének, ám ki-ki magamagát inkább kivételek közé sorolja, hisz ha a fürdőszobájában tevékenykedő vízvezeték szerelő választás elé állítja, mondván számlával többet kér, zsebbe kevesebbet, akkor szinte gondolkodás nélkül az utóbbi megoldást választja.

Évi százmilliárd

Bár szinte képtelenség mérni, hogy mekkora hasznot vagy kárt okoz a feketefoglalkoztatás, a bátrabb és az állami érdekekhez közelállók gyanúja szerint Magyarországon mintegy 250-300 ezerre tehető azok száma, akik illegális munkából fedezik megélhetési költségeiket, becsléseik szerint évente több mint százmilliárd forint veszteséget okozva az államnak. A honi fekete-munka arányát legalább 30 százalékosnak vélik, ám teljesítményéről nem tudnak számot adni, nem így Németországban, ahol ugyanez az arány eléri az egyharmadot, s a nemzeti össztermék 13,1 százaléka a feketegazdaság produktuma.
Tapasztalatok szerint itthon az ellenőrzött helyeken minden negyedik munkavállaló feketén dolgozik, köztük egyre több a külföldi, számuk meghaladja a százezret. Arányuk Budapesten eléri a 33 százalékot, Pest megyében a 16, Bács-Kiskun megyében a 10 százalékot.

Válogatós napszámosok

Megdöbbentő, de a magukat valamire is taksáló magyar munkanélküliek már nem is alkalmazhatók a nehezebb s piszkosabb munkára. Ők alkotják e réteg arisztokráciáját. Néhány éve például Kótaj község határában paradicsomszedők ellenőrzésekor 136 napszámosból 72 bizonyult illegális munkavállalónak, a külföldieket (arányuk Magyarországon meghaladja a százezres nagyságot) hazazsuppolták. Mint utóbb kiderült, a munkaközvetítő több tucat munkanélkülit küldött a munkaerőt rendelő, paradicsomra szakosodott kft-nek, ám közülük 94-nek eleve nem fűlött a foga a munkához - tőlük utóbb megvonták a járadékot, 54-en pedig orvosi igazolást lobogtatva tiltakoztak, miszerint esőben nem dolgozhatnak.

Közterhes csapdák

A feketegazdaság ellenzői közé olyan neves gazdasági szakemberek is tartoznak, akik fenntartásaik mellett arra intenek, csak akkor érdemes hadat üzenni a fekete-foglalkoztatás ellen, ha jelentősen csökkennek a munkaadók közterhei, ha változatlan feltételek mellet látna neki az állami irányítás annak kifehérítéséhez, az csak az inflációt növelné. Mert tegyük fel, hogy egy autószerelő két bejelentett és két illegális dolgozót foglalkoztat, s a járulék nagysága a bejelentettek után mondjuk 6-6 ezer forint. Könnyű kiszámítani, ha mind a négy alkalmazottat regisztráltatná a társadalombiztosításnál, az éves kiadásai közel 150 ezer forinttal növekednének, ezt a többletet pedig az árkalkulációban lenne kénytelen érvényesíteni, tehát a kuncsaftokkal fizettetné meg a többletkiadásait. Ha viszonyt csak a fele annyi, példánknál maradva 3 ezer forintnyi terhet rónának rá, akkor a négy legális alkalmazott után fizetendő terhek nagysága az eredetihez képes nem változna. Aligha vall körültekintő s megfontolt gondolkodásra, hogy a végrehajtó hatalom az érvényes járulékrendszer mellet üzen hadat a fekete munkások ellen. Ennek felszámolása egyrészt a foglalkoztatottak számát csökkentené, tehát növelné a munkanélküliséget, másrészt több területen - mint például az építőiparban - lanyhulna a gazdasági teljesítmény. Persze az apparátus másként gondolkodik. Hogy meglegyen az állam kellő bevétele, növeli a terheket, s ez aztán megint a feketemunkát gerjeszti.
-i. -a.