Bár még csak előzetes adatokról van szó, júniusban 9,5 százalékkal zsugorodott a hazai ipar kibocsátása havi szinten és stagnált éves összehasonlításban. Májusban még 3,4 százalékos havi és 7,8 százalékos éves növekedést mértek.

Az adatokat csak részben magyarázza az igen magas bázis - tavaly ilyenkor 20 százaléknál is magasabb ipari expanzióval dicsekedhettek a statisztikusok -, nagyobbrészt a hazánkban működő multinacionális vállalatok termelés visszafogásával lehet indokolni. Az ő döntéseikben kulcsszerepet játszik a lanyhuló európai gazdasági növekedés, és a megrendelések elapadása.

A makrogazdasági elemzők többségét a csökkenés ténye talán nem, mértéke azonban mindenképp meglepte. Simon Watts, a UBS Warburg térséggel foglalkozó szakértője, aki éves szinten 7 százalékos éves növekedéssel számolt alapvetően az eurózóna, főleg Németország látványos gazdasági lassulásával magyarázza, amit csak erősít a forint felértékelődésének exportfékező hatása.

Watts szerint a német ipari termelés erős korrelációt mutat az IFO intézet német gazdasági hangulatindexével. Az ifo-index júniusban 89,5 pontra zsugorodott, ami a legalacsonyabb érték 1996 augusztusa óta, miközben ebben a hónapban 0,4 százalékkal csökkent az ipari termelés Európa legnagyobb gazdaságában.

Öröm, az ürömben, hogy többek, köztük Watts szerint az ipari szektor megtorpanása nem fogja drámaian szűkíteni a magyar GDP növekedését, amire garancia az erős hazai kereslet. A hazai ipar kilábalása a mélypontról azonban nehezebb folyamat és hosszabb időt vesz igénybe.

Balyó Pál, az Ecostat igazgatója úgy látja, pótlólagos tőkebevonásra és az európai konjunktúra második féléves élénkülésére van szükség ahhoz, hogy idén a magyar ipar a várt 10-12 százalékos mértékben bővüljön.

Forrás: Privátbankár