A leghátrányosabb helyzetű kistérségeket mutatja be régiók szerint a Központi Statisztikai Hivatal új kiadványa. A 42 területi egység körének kijelölésére az a rangsor szolgált, amely a 24/2001. (IV. 20.) országgyűlési határozat szerinti fejlettséget-elmaradottságot mérő, komplex mutatószámon alapul. A skála úgy készült, hogy küszöbértékként a legmagasabb pontszámot képviselő Budapest 4,28-as komplex mutatójának 60 százalékát határozták meg. Az így kapott 2,57-es érték alatt a fejlettségi skálán 42 kistérség 893 települése helyezkedik el, közülük is a legkedvezőtlenebb helyzetben az Encsi kistérség (Borsod-Abaúj-Zemplén) 55 települése van a maga 1,55 pontjával.

A leghátrányosabb helyzetű kistérségek többsége Észak-alföldön van, számuk 13. Lakónépességük száma és aránya is itt volt a legmagasabb, 2002 elején: 513 ezer fő, arányuk az összes leghátrányosabb helyzetű kistérség népességéből 36,5 százalékra rúgott. Nem sokkal marad el ettől Észak-Magyarország, leghátrányosabb helyzetű kistérségeinek száma 12. Ezek lakónépessége több mint 484 ezer fő, arányuk 34,4 százalék.

A problémák zöme ebben a két régióban koncentrálódik, a 42 leghátrányosabb térség több mint fele, lakónépességük 71 százaléka található itt, megközelítve az egymillió főt, tehát az ország népességének közel egytizedét (9,8 százalék).

Számottevő még a probléma Dél-Dunántúlon és Dél-alföldön, ahol a leghátrányosabb helyzetű kistérségek száma 8, illetve 7, s népességük a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben lakók számának 12,5, illetve 15,0 százaléka.

Nyugat-Dunántúlon a fejletlenség problémája elenyészőnek mondható – a két érintett kistérségben természetesen a gond létező. Az itt lakók száma alig 23 000 fő, hányaduk a leghátrányosabb helyzetű kistérségek népességéből 1,6 százalék.

A legelmaradottabb 42 kistérség problémájának összetettségére utal, hogy közülük 39 egyben vidékfejlesztési térség is, s a 6 ipari szerkezetváltási térség közül 3 ebbe a csoportba tartozik. A nehézségek tartósságát jelzi, hogy a 30/1997. (IV. 18.) országgyűlési határozat alapján végzett lehatárolás szerint, amely főként 1995. évi adatokra támaszkodott, a mai 42 leghátrányosabb helyzetű kistérség kivétel nélkül mind elmaradott volt, s 33 tartozott az akkor még meghatározott tartós munkanélküliséggel sújtott kistérségek közé.

A felzárkóztatás érdekében kifejtett jelentős erőfeszítések ellenére is kialakult a térségeknek egy olyan köre, amelyek kellő saját erő hiányában nem képesek élni új lehetőségekkel, a pályázatok adta fejlesztési lehetőségekkel. Ezen kívánt segíteni a területfejlesztési célelőirányzat felhasználásának részletes szabályairól szóló kormányrendelet 2002. novemberi módosítása, amely a 94 hátrányos helyzetű kistérség közül a korábbiaknál több lehetőséget adott a 42 leghátrányosabb helyzetű kistérségnek. 2003-tól ezek a lehetőségek tovább bővültek