Az OBA 2002. évi mérlegének főösszege a tavalyihoz képest 17% százalékkal, 42 milliárd forintra növekedett. A forrás oldal szinte teljes összege saját tőke, eszközeinek pedig 87%-a likvid eszköz. A 2002. évi mérleg szerinti eredmény 6 milliárd forintot tett ki, amely nagyobb az előző évi eredménynél (5 milliárd forint).

Az OBA tagsága - 231 betétgyűjtési engedéllyel rendelkező hitelintézet – a díjbevallások alapján 7891 milliárd forint megtakarítás állománnyal rendelkezett. Ez mintegy 13%-kal haladja meg az előző év végi állományt (6966 milliárd forint).

A teljes hitelintézeti megtakarítás állomány 90%-a a banki (bankok és lakástakarék-pénztárak), 10%-a pedig a szövetkezeti szektorban (takarék- és hitelszövetkezetek) képződött. Néhány év távlatában figyelemre méltó aránynövekedés tapasztalható a szövetkezeti szektor javára: 1995-ben a szövetkezeti szektor aránya még csak 6% volt. Még látványosabb a szövetkezetek térnyerése a betétek bő 10%-át kitevő takarékbetéteken belül: részesedésük itt meghaladta a 40%-ot 2002 végén.

A beérkezett díjbevallások alapján megállapítható, hogy 2002 végén a hitelintézeteknél elhelyezett betét, illetve értékpapírszerű megtakarítások teljes állományának 81 %-a tartozott a betétbiztosítás, 4%-a az állami garancia védőernyője alá. A fennmaradó 15%-ot nem védte betétbiztosítás vagy állami garancia.

2002 december 31-én az OBA elméleti kártalanítási kötelezettsége 2263 milliárd forint volt az akkori egymillió forintos betétbiztosítási értékhatár alapján. (Ekkora lett volna a valamennyi hazai hitelintézet egy időben történő bukása esetén kifizetendő összes kártalanítás.) 2003 elejére – a január 1-jén hatályba lépett hárommillió forintos értékhatár miatt – ez az állomány 41%-kal, 3186 milliárd forintra nőtt.

A fentiek eredményeképpen a hitelintézeti megtakarítás-állományon belül az OBA elméleti kártalanítási kötelezettségének aránya 28%-ról 40%-ra nőtt. Az egyre kisebb súlyú állami garanciával együtt így a hitelintézeteknél elhelyezett megtakarítások 44%-a vált védetté valamilyen formában.

A betétesek kártalanítására rendelkezésre álló vagyon alapvetően két bevételi forrásból származik: egyrészt a tagintézetek által a tárgyévben befizetett betétbiztosítási díjból, másrészt a korábban befizetett díj állampapírba való befektetésének hozamból. Hozzájárult a vagyon gyarapodásához az is, hogy az elmúlt két évben nem volt kártalanítási kifizetéssel járó hitelintézeti csőd. A 2001. év végéhez képest a kártalanítási vagyon közel 20%-kal (37,4 milliárd forintra) növekedett. A 6,1 milliárd forintos éves vagyonnövekedés 54%-a származott a tagintézetek által fizetett díjból, 46%-a pedig az állampapír befektetésből.

A kártalanítási vagyon és az elméleti kártalanítási kötelezettség állomány hányadosa (a fedezettségi mutató) a betétbiztosító intézmény vagyoni helyzetét, más szóval „feltöltöttségét” jellemzi. Ez a mutatószám - döntően a biztosítási értékhatár hárommillió forintra való emelése miatt - a korábbi 1,6 %-ról 1,17 %-ra csökkent 2002 elejére. Nemzetközi összehasonlításban az 1-1,5%-os sávba eső fedezettség - a magyarhoz hasonlóan stabil hitelintézeti rendszert feltételezve - jónak minősül.