Ezek az emberek néhány igen fontos dolgot még nem ismertek fel. Például azt, hogy az értelemnek és az érzelemnek egyensúlyban kell lennie. Ismerősek ezek a problémák, de dühíti és szeretné sorra megcáfolni az ilyen típusú kérdésekre adott jellemző válaszokat?
“Egy hosszú asztalnál ült a Kollektíva. Középen a barátnőmmel, akinek ordított a fejéről: ments meg, mindjárt meghalok az unalomtól – írja Terézanyu, alias Rácz Zsuzsa, nagysikerű Állítsátok meg Terézanyut című regényében. Majd így folytatja: - Mindenkinek bemutatkoztam, egy fiú, egy lány, egy öltöny, egy kiskosztüm. / - Honnan jöttél? – kérdezte egyikük kedvesen, hogy bevonjon a társalgásba. / - Önismereti terápiáról – feleltem meggondolatlanul. / Dermedt csend támadt. Úristen, nem is látszik rajta, hogy ennyire beteg, láttam a szemükben. Többé nem próbálkoztak azzal, hogy bevonjanak a társalgásba.”
Terézanyu persze gyorsan megszabadítja barátnőjét és saját magát is ettől az ostoba társaságtól, e sorok írója pedig igyekszik megszabadítani az olvasót attól, hogy a Kollektívához hasonlóan gondolkodjon. Hiszen elég, ha körbenéz a saját környezetében, és ötből négy olyan munkacsoportot talál, ahol piacképes a tevékenység, a munka, a jövedelem versenyképes, a fejlődést mégis gátolja a fluktuáció. A munkatársak lojálisak, a vezetés mégis nehezen érteti meg magát, irányítási gondokkal küzd. És biztosan akad olyan is az ismerősei között, aki többdiplomás, idegen nyelveket beszélő, korábbi munkahelyein vezetőbeosztásban dolgozó fiatal férfi (vagy nő), aki mégsem találja a megfelelő állást. Szakképzettsége korszerű, tudása naprakész, családi háttere megnyugtató, a felvételi riportok után mégis csak annyit mondanak neki, köszönjük, majd értesítjük.
Mi lehet a háttérben? A szerintünk lehetséges válasz, hogy ezek a szervezetek és ezek az emberek – és sokan mások, velük együtt – azért nem tudnak minden pozitívumuk ellenére érvényesülni, mert néhány igen fontos dolgot még nem ismertek fel. Például azt, hogy az értelemnek és az érzelemnek egyensúlyban kell lennie; hogy a negatív beállítottság rossz és sikertelen emberré tesz, miközben a pozitív gondolkodás jóvá és sikeressé. Illetve, hogy elménk két részből áll. Az egyik a tudatos rész, a másik a tudatalatti. Szinkronban, együttműködésben vannak. A harmadik évezredbe belépő ember viszont csak mostanában fedezi fel és próbálja tudatosan használni tudatalattiját, azt, amelyet a letűnt kultúrák oly jól ismertek. Természetesen számos módszer létezik arra, hogy fejlesszük az önismeretünket, a pszichológiától vagy az alternatív pszichológiától kezdve, a dietetikán, a színterápián át a homeopátiág vagy éppen a kineziológiáig. Ezek természetesen nagyon sok szakember beszélhetne ezek eredményességéről – vagy éppen hiányosságairól -, , kutatók, trénerek, HR-menedzserek, sőt, a leginkább talán az olyan álláskereső fiatalok, mint “Terézanyu”.
Egy szakember szemszögéből: “Egy vállalkozás számára a legnagyobb értéket előállítani képes emberek kiválasztásával és megtartásával, a dolgozók hatékony fejlesztésével és menedzselésével, a szervezet folyamatos megújulási képességének kialakításával és erősítésével olyan versenyelőnyök alakíthatók ki és tarthatók fenn, amelyek biztosítják a vállalkozás számára piaci pozíciói erősítését, ezáltal biztosítva a vállalat számára az eredményes HR rendszer működését. (…) A legjobb dolgozók megtartását támogató rugalmas és hatékony bérezés és ösztönzés figyelembe veszi a munkaerő-piaci hatásokat, a személyes kompetenciákat és teljesítményt. (…) A készségek és kompetenciák fejlesztésének valamint a korszerű, piacképes szaktudás oktatásának hatékony módja a célzott és strukturált képzés. A képzési rendszerek fejlesztése, az azonosított képzési igények alapján készségfejlesztő és ismeretbővítő coaching-ok, tréningek szervezése és megvalósítása, a vállalat tudás- és készségbázisának állandó megújítása nemcsak a cég versenyképességének növelését segíti elő, hanem a vezetők, a dolgozók fejlesztésével a cég emberi erőforrásának minőségi színvonalát is emelni lehet, javítva ezzel a cég eredményességét és piaci alkalmazkodó képességét.” (Forrás: Vezetési tanácsadók Magyarországi Szövetsége)
Egy laikus hozzászólás a neten: “Minden már vezetői státuszban levő embernek, azaz akiknek csapatuk van, kutyus kötelességüknek kellene érezni, tenni, hogy menedzseljék embereiket. Tapasztalataikat átadva, hozzátanulva- tréningeket tartani. Közösségfejlesztő, pozitív áthangoló, akár NLP tréningeket. Minden vezető pozícióban levőt köteleznék erre. A farkastörvények tudjuk hova vezetnek. Az információ a tudás hatalom, manapság mindent a hatalom megszerzése, megtartása érdekében manipulálnak. Próbáld meg ingyen átadni a tudásod. A saját kis személyiségtréninged lesz. Tudom, mert csináltam. Te is, te is megteheted! Zsolt (ugyanitt egy korábbi hozzászóló – a szerk.), te honnan gondolod, hogy alkalmas vagy felsővezetőnek? Az iskoláid miatt? Ejnye!”

Mitől függ, hogy sikeresek vagyunk-e? Van saját receptje?