Sulyok Tamás legemlékezetesebb epizódja az volt, hogy apját úgy állította be, mint a kommunizmus üldözöttjét, ezzel mutatva, miszerint ő mennyire konzevatív családból érkezett. Mint mondta, a kommunista népbíróság 1946-ban távollétében halálra ítélte, ami miatt tíz évig az ország másik felében bujkálni kényszerült. Aztán történészek (Karsai László és Ungváry Krisztián) kiderítették, hogy semmiféle halálos ítélet nem létezett, ami miatt a papának bujdokolnia kellett volna. Valójában az államfő felmenője fasiszta volt, a szélsőjobboldali Magyar Nemzeti Szocialista Párt Fejér megyei vezetője, aki a zsidó lakosság elhurcolása után pártirodát, valamint zsidóktól elvett lakást és bútorokat igényelt Székesfehérvár polgármesterétől. A háború után a hatóságok nyomozást indítottak ugyan ellene, ami elől egy ideig valóban bujkálni kényszerült, de végül megúszta az egészet és nem ítélték el, vagyis soha egyetlen napig sem volt jogerősen elítélt politikai fogoly. Sulyok Tamás később elnökként elismerte, hogy sokkolták a feltárt tények, és nyilvánosan megkövette az áldozatokat az apja múltbéli tettei miatt.
