Az elmúlt tizenöt évben a magyar pénzügyi szektor nagyarányú szakmai, intézményi és szabályozási fejélődésen esett át, aminek eredőjeként – a fejlett piacgazdaságokra jellemző tulajdonosi, intézményi és termékszerkezet kialakulásával, valamint az uniós jogharmonizáció előrehaladott voltával - már ma is megfelel az Európai Unió egységes pénzügyi piaca követelményrendszerének. A megtakarítások túlnyomó részét, 80 százalékát közvetítő – az ország méretéhez képest aránylag nagy számú - hitelintézetek a nagyvállalati és költségvetési ügyfélkör lefedése után a kiemelkedő fejlődési potenciált, ám nagyobb kockázati tényezőt is jelentős kisvállalkozói és lakossági üzletág felé fordultak.

A pénztudatosság fejlődése
A bankszektor 70 százalékát birtokló külföldi – többségükben főleg az EU pénzügyi piacán aktív– pénzügyi intézmények által képviselt vállalatirányítási és üzletpolitikai stílus, pénzügyi kultúra nagymértékben hozzájárult a hazai „pénztudatosság” fejlődéséhez, ami ennek ellenére még ma is túlságosan magán hordozza az ex-szocialista országok egyik ismertetőjelét: a befektetési hajlandóság – általánosabban a pénzügyi kultúra – elmaradottságát. A hazai hitelintézeti tulajdonosi körből egy-két, a „pénzügyi kultúra-import” szempontjából igencsak fajsúlyos szereplő hiánya tükröződik. Így például nem lelhető fel brit bank a magyar piacon, amelyek nem expanzívak az angol nyelvterületen kívül. Továbbá számos nagyhírű befektetési bankjuk, a merchant-bankok már német nagybankok tulajdonába került. A svájci bankok irányításában vezető szerepet játszó németajkú elit végtelenül óvatos és konzervatív, nem terjeszkedik. Annak ellenére, hogy hazánk gazdasága a jövő év májusában csatlakozó tíz ország fejlettebbjei közé sorolható, ez a pénzügyi kultúra szempontjából nem mondható el: míg a cseheknek 50, a lengyeleknek 49, az unióban átlagosan 21, addig a magyar lakosság 79 százalékának egyáltalán nincs pénzügyi befektetése.

A vonzó ajánlat nem csábít át
A hazai gazdaság általános bizalmatlan hangulata a pénzügyi kultúra terjedését lényegesen korlátozza, amit az uniós csatlakozás közeledése sem tud ellensúlyozni. A „banktudatosság” szempontjából a magyar társadalom számos téren elmaradottságról árulkodik. A lakosság kétharmada számára a bankfiók közelsége és a „családi hagyomány” az alapvető szempont a bank választásánál. Utóbbi alapján dönt a 15-29 évesek közel fele, míg a lakóhelyhez való közelség leginkább a 20 ezernél kevesebb lakost számláló települések, a 60 év fölöttiek, nyolc vagy kevesebb általánossal rendelkezők és a nők számára mérvadó. Veszít a jelentőségéből az ugyancsak évek óta harmadik helyezett munkáltató ajánlása, amely főleg a férfiakra és 30-59 évesekre jellemző. A megbízhatóság csupán a negyedik a fontossági sorrendben, ezt követi a barátok vagy kollégák ajánlása. Sajnos a fenti kérdésben a lakosság kevesebb, mint tíz százaléka dönt a vonzó ajánlat, a másoknál jobb kondíciók, a munkahelyhez való közelség, valamint az egyedi, más hitelintézet által nem kínált szolgáltatások alapján. A felsoroltak alapján talán nem meglepő, hogy a vonzó ajánlat, szolgáltatás nem okoz jelentősebb ügyfélvándorlást, bár egyre számosabb, főleg fiatal városiakból álló réteg választ több bankot egyszerre attól függően, hogy az igényelt szolgáltatás feltételei hol a kedvezőbbek.

A fentiekkel furcsa ellentmondás – vagy éppen abból következik? -, hogy úgy tűnik, nincs az ügyfélmigrációra számottevő hatással például egy, a bankcsoporton belül kipattant botrány sem, mint a Kereskedelmi és Hitelbank esetében, hiszen a bank cáfolta, hogy jelentős mértékűnek mondható ügyfélszám pártolt volna át más hitelintézethez. A Piac és Profit által a nyár folyamán megkérdezett bankok döntő része ugyan tartózkodott a nyilatkozattételtől ebben a kérdésben, de ők sem számoltak be jelentős ügyfélvándorlásról. Az ügyfélmozgást tovább korlátozza az általános érvényű „nehézségi erő”, az ügyfél csak nyomós okkal hagyja el bankját, a „költözési” adminisztráció gyakran szinte leküzdhetetlen akadálya miatt.

A várható folytatás
A társadalom pénzügyi kultúrából fakadó bizalmatlan pénzügy-szemlélete és a pénzügyi szektor relatív fejletlensége szoros kapcsolatban állnak egymással. Azonban utóbbira egyre inkább helytállónak tűnik az a megállapítás, hogy az EU országaihoz viszonyítva a különbségek alapvetően mennyiségi jellegűek, bár az egyes alszektorok, üzletágak szempontjából a pénzügyi szféra igencsak kiegyensúlyozatlan. Fejlettnek minősül a szolgáltatási volumen és a piac érettsége alapján a kereskedelmi banki szolgáltatás – ami nem meglepő tekintettel arra, hogy a gazdaságban áramló tőke 75-80 százaléka banki csatornákon vándorol – állapította meg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelet. Ehhez képest lényeges lemaradást mutat a – vállalatfelvásárlási és finanszírozási üzletágat képviselő - befektetési banki szolgáltatás, valamint a pénzügyi derivatívák kereskedelme, csaknem teljes egészében hiányzik a vállalati kötvénypiac, és a részvénypiac is igen alacsony súllyal vesz részt a gazdaság finanszírozásában. A lemaradás fő oka a gazdaság, illetve a szóba jöhető üzletek vagy adott esetben a piac kis mérete, de nagy jelentőséggel bír a monetáris stabilitás viszonylagos hiánya, illetve az ehhez kapcsolódó befektetői bizalomhiány, ami a belföldi forrásköltségeket tartja magasan, ezáltal akadályozva a kötvény- és részvénypiac fejlődését.
A bankszektor eddigi térnyerése szorosan összefügg a jövedelmezőségi kilátásokkal.
A várható folytatás? A közeljövőben a hazai pénzügyi szektor minden bizonnyal egy nagyarányú alkalmazkodási folyamat elé néz, ami magában hordozza a szemléletmód-váltás szükségszerűségét is.