A növekedés százalékosan kifejezett üteme az elkövetkező 27 év folyamán ugyanakkor várhatóan lelassul, az 1995 és 2000 között kimutatott 1,35-ös értékről 1,04 százalékra mérséklődik. A “világfalu” nem keríti be a “világvárost”, mivel már 2000-ben 2,9 milliárd ember, azaz a teljes népesség 47,2 százaléka lakott városokban, s 27 esztendő múlva arányuk várhatóan 60,2 százalék lesz - derül ki a KSH által a világnap alkalmából közzétett adataiból.
Magyarország nem járul hozzá a világ népességének gyarapodásához. Míg 1920-ban az országban kereken 250 ezer gyermek született, addig 2000-ben nem egészen 98 ezer. A halálozások száma már a nyolcvanas évek elején meghaladta a születésekét. Ez a tendencia a kilencvenes években erősödött, leginkább a születésszám csökkenésének következtében. Előnyös változás csak 2000-ben, és csak átmenetileg következett be, amikor némileg növekedett az élve születések száma és valamelyest javultak a halálozási viszonyok is.
A fejlett országokban tapasztalhatóhoz hasonlóan a nők Magyarországon is jelentősen magasabb életkorban szülik első gyermeküket: 1990-ben átlagosan 23 éves korukban, 2001-ben azonban már 25 évesnél idősebb korukban vállalkoztak erre.
A kilencvenes években számottevően visszaesett a gyermeknépesség eltartottsági rátája, ami azt jelenti, hogy csökkent a 15 évnél fiatalabbaknak a 15–64 évesekhez (a potenciális aktív népességhez) viszonyított hányada. Ezzel párhuzamosan viszont némileg növekedett az időseknek az aktívakhoz viszonyított aránya. Mindez a népesség fokozatos elöregedésével függ össze.



A Központi Statisztikai Hivatal “Társadalmi helyzetkép 2002” című kiadványából kiolvasható, hogy Magyarországon az elmúlt harminc évben gyökeresen megváltozott a házasság nélküli együttélések súlya és szerepe a párkapcsolatokban. Az összes párkapcsolaton belül az élettársi kapcsolatok aránya 11 százalék; ugyanez a ráta harminc évvel ezelőtt még csak 2,5 százalékos volt, és még 1990-ben is alig haladta meg az 5 százalékot.

A válás esélye 1992 és 1995 között folyamatosan emelkedett, majd valamicskét visszaesett, hogy azután ismételt növekedésnek induljon. Az azonban mindenképpen biztató jel, hogy számuk 1999 után némiképp csökkent. Az utóbbi időszakban a hosszabb ideje fennálló házasságok váltak sérülékenyebbé: a húsz évnél régebbiek között emelkedett leginkább a válás gyakorisága.

1970 és 2001 között csaknem 10 százalékkal esett az arányuk a házaspáros típusú háztartásoknak (házaspárok, élettársi kapcsolatban élők gyermekkel vagy anélkül). Ezt a változást a gyermeküket egyedül nevelők, valamint az egyszemélyes háztartások részarány-növekedése kísérte. Folyamatosan csökken az együttélés hagyományos formáját képviselő gyermeket nevelő házaspárok hányada is: a hetvenes évek legelején még a családok 56 százaléka, az ezredfordulón a felük tartozott ebbe a csoportba.

A kilencvenes évek elején a belföldi vándormozgalom nagy része még a főváros, kisebb része a Pest megyei települések felé irányult, míg a legnagyobb kibocsátók az észak-magyarországi, észak-alföldi megyék voltak. Az ezredfordulóra azonban ez a kép megváltozott: Budapestről vándorolnak el a legtöbben és Pest megye vált a legkeresettebb lakóhellyé.