A KOPINT Datorg Konjunktúra- , Piackutató és Számítástechnikai Rt. 2000/4. konjunktúra jelentése*

I. Nemzetközi gazdaság

II. Magyar gazdaság

18. A magyar gazdaság négy éve tartó dinamikus növekedése a 2000. év vége felé is folytatódik. Az év első felében csaknem 6%-os éves GDP-növekedési ütemnek valamelyes lassulása – már csak a tavalyi második félévi magasabb bázis következtében is – előrelátható volt. A GDP éves szinten feltehetően 5%-ot meghaladó növekedése a legjobbak között* van Közép- és Kelet-Európában, így az uniós csatlakozás első körébe bekerült országok között. A dinamikus fejlődést, a hátterében meghúzódó strukturális változásokkal és a nyilvánvaló exportorientációval együtt, nagyra értékeli a brüsszeli Bizottság. A novemberi országjelentés elismerően szól Magyarország világgazdasági integrálódásának folyamatosságáról. A Bizottság minősítése szerint az ország – Észtországgal és Lengyelországgal együtt – már működő piacgazdaság, és az Unión belüli versenyképesség kritériumának is rövid távon képes lesz eleget tenni, ha tartja a reformok jelenlegi irányát.

19. A növekedés húzóereje továbbra is az ipar, azon belül a feldolgozóipar. Az első háromnegyed évben az ipari termelés több mint 20%-kal, azon belül a feldolgozóiparé csaknem 23%-kal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A növekvő ipari termelés elsősorban külföldön talál piacokat: az exportértékesítés volumene 30%-kal haladta meg 1999 hasonló időszakáét. Kedvező változás 2000-ben, hogy dinamizálódott az ipar belföldi értékesítése is: a tavalyi stagnálás után növekedése meghaladja a 10%-ot. Az ipari termelés idei növekedése (bár különböző mértékben) az ország valamennyi régiójában meghaladja a 10%-ot, s a 19 megye közül csak Tolna ipara termel 2000 eddigi hónapjaiban kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt. A Kopint-Datorg legutóbbi Konjunktúratesztje is alátámasztja, hogy a látványos feldolgozóipari növekedés folytatódik.

20. A vámstatisztika szerinti külkereskedelmi forgalom növekedése az utóbbi hónapokban valamelyest tovább gyorsult. A folyamatosan erősödő dollárban számolva 14%-kal, euróban csaknem 30%-kal volt több a magyar export idén az első háromnegyed évben, mint egy évvel korábban. Igaz, az import növekedése (amelynek árszínvonalát a nemzetközi olajárak megugrása és az euró alacsony árfolyama erősen megemelte) ebben az időszakban még gyorsabb volt: dollárban kifejezve több mint 15%, euróban pedig 31% feletti. Az import értékének az exportét meghaladó növekedése 2000-ben a külkereskedelmi deficit jelentős növekedéséhez vezetett. (Az export volumene azonban továbbra is gyorsabban nő, mint az importé: kilenchavi adatok szerint 21,1%-kal, a 19,1%-os importbővüléssel szemben.) Augusztusban és szeptemberben a hiány jelentősen fokozódott. Így a külkereskedelmi deficit az év első kilenc hónapjában 2,78 milliárd dollárt tett ki (az egy évvel korábbi 2,24 milliárddal szemben), ami több mint 2,93 milliárd eurónak felel meg (az 1999. január-szeptember közötti 2,07 milliárddal szemben).

A deficitnövekedés fenti trendje kétségtelenül nyugtalanító. Figyelembe kell azonban venni, hogy a kedvezőtlen folyamat továbbra is gyors exportnövekedés mellett következett be, s jórészt (az első félévben teljes egészében) az olajárrobbanás miatti cserearány-romlásnak tulajdonítható. A nemzetközi olajárak azonban 2001-ben fokozatosan mérséklődhetnek. Az euró árfolyamának némi erősödésével együtt ezek a változások a külkereskedelmi mérleg feszültségét kissé csökkenthetik.

21. A fizetésimérleg-statisztika szerinti árudevizaforgalmi egyenleg – jóllehet a 2000. év első kilenc hónapjában az egy évvel korábbihoz képest szintén romlott – a vámstatisztikánál jóval kisebb passzívumot mutat: mintegy 1,5 milliárd eurót. A folyó fizetési mérleg egyenlege pedig a Magyarországon befektetett tőke utáni profit fokozódó kiáramlása ellenére egyelőre több mint 200 millió euróval kedvezőbb az egy évvel korábbinál: a kilenchavi passzívum alig egymilliárd euró. Jelentős az idegenforgalom pozitív szerepe, amelynek bevétele (2,8 milliárd euró) és szufficitje (1,3 milliárd euró) minden eddiginél nagyobb. A fizetési mérleg hiányának eladósodással nem járó finanszírozása azonban a korábbinál nehezebbé vált, amennyiben a portfólió-befektetések iránya megváltozott: szemben a tavalyi jelentős tőkebeáramlással, ezen az ágon 2000-ben folyamatos tőkekivonás megy végbe. A működőtőke-beáramlás viszont ez év első kilenc hónapjában (privatizációs bevételek nélkül csaknem 1,3 milliárd euró) meghaladta az 1999. évit.

22. Ami a belföldi pénzügyi egyensúlyt illeti, mind az államháztartás helyzete, mind azon belül a központi költségvetésé szeptember végéig a vártnál kedvezőbben alakult. A bevételek meghaladják az időarányost, a kiadások valamelyest elmaradnak attól, miközben a központi költségvetés bevételei (folyó forintban) több mint 16%-kal, kiadásai azonban csak 8%-kal magasabbak az egy évvel korábbinál.

23. Az infláció nemcsak a kormányzati előirányzatnál, hanem a korábbi kutatóintézeti előrejelzéseknél is magasabbnak bizonyul. Az év első tíz hónapját tekintve a fogyasztói árak emelkedése ugyan 10% alatt maradt, de az első félév átlagában mutatkozó 9,5%-ról 9,7%-ra gyorsult. Folytatódik a termelői árak gyors növekedése.

Az infláció élénkülése (különböző induló szintekről és különböző mértékben) az elmúlt hónapokban világjelenség. Itthon az 1996 óta tartó dezinflációs folyamat megtorpanása – az élelmiszeráraknak belföldi okokkal is összefüggő növekedése mellett – elsősorban a magyar gazdaság és gazdaságpolitika szempontjából egzogén tényezők következménye, jóllehet az utóbbi hónapokban a maginfláció is nő. A gazdaságpolitika – céljait tekintve véleményünk szerint helyesen – demonstrálta az infláció fékentartása melletti elkötelezettségét, amikor az üzleti szféra egy részével való konfliktust is vállalta, és korlátot szabott a lakossági gázárak emelésének.

Viszont a minimálbér elhatározott több mint 50%-os (majd egy év elmúltával további 25%-os) emelése fokozhatja az inflációs várakozásokat. (Emellett más kiszámíthatatlan hatásai is lehetnek például a bér- és jövedelemstruktúrára, a foglalkoztatottságra, a szürke és fekete gazdaság terjedésére.) Ugyanezeket a várakozásokat fokozza az ipari nagyfogyasztó cégek számára a gázárak 43%-os emelése is, amelynek nyilvánvalóan lesznek tovagyűrűző hatásai a fogyasztói árakra. Mindez bizonytalanná tette az eddigi kamat- és árfolyam-politika folytatását. Az MNB októberben jelzésértékű – egyetlen lépésben egy egész százalékpontos – repokamat-emelést hajtott végre. Kiéleződtek a viták a jelenlegi árfolyam-rendszer sorsáról.

24. A beruházási dinamika terén a harmadik negyedévre várt változás elmaradt. A beruházások volumene július-szeptember között mindössze 2,2%-kal, az első három negyedévben összesen 4,4%-kal múlta felül az előző év megfelelő időszakának a szintjét (félévkor a megfelelő arányszám még 6,1% volt). Kedvezőtlen maradt az év eddig eltelt időszakában a feldolgozóipari beruházások helyzete. Igaz, az elmúlt években a beruházások mintegy 40%-át az utolsó negyedévben regisztrálták. Mégis, ha a negyedik negyedév nem hoz kardinális változást, a beruházások növekedése idén 1996 óta a legalacsonyabb ütemű lehet. Egy ilyen fejlemény viszont nehezen volna összeegyeztethető a magyar gazdaság makrofolyamatairól eddig (több-kevesebb konszenzussal) kialakult ama képpel, amely a tartósan dinamikus gazdasági növekedést erőteljes és gyorsan bővülő beruházási tevékenység mellett látja lehetségesnek.

25. Már hónapokkal ezelőtt fel kellett figyelni a portfólió-tőke kiáramlására, illetve a budapesti tőzsde huzamosabb ideje tartó – az utóbbi hónapokban mélyrepülésbe torkolló – gyengélkedésére. A BUX visszaesése annak tulajdonítható, hogy a magyar részvények (egyébként racionális megfontolásokból) kiestek a kizárólag rövid távú nyereséget szem előtt tartó külföldi intézményi befektetők kedvelt célpontjai közül, paradox módon éppen akkor, amikor a hazai makrofolyamatok kedvezően alakultak. A múlt év végétől november utolsó hetéig forintban több mint 15%-os, dollárban számítva pedig 30% feletti volt a BUX árfolyam-vesztesége. Jelentésünk lezárásakor az árfolyam zuhan. Hasonlóképpen alakult több kis európai ország (Spanyolország, Ausztria és Belgium) hazai valutában, illetve dollárban számított tőzsdeindexe is, ámbár az árfolyam-csökkenés mértéke a BUX esetében nagyobb volt. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy az ősz folyamán kedvezőtlen makroadatok (infláció, külkereskedelmi mérleg) kerültek napvilágra. Emellett a tőzsdén jegyzett fontosabb hazai vállalatokkal kapcsolatos fejlemények sem kedveztek az árfolyamok alakulásának. (Gondolunk itt a gázár-emeléssel kapcsolatban a kormány és a MOL között kialakult éles konfliktusra, valamint a Gazprom-ügyre.)

26. Az életszínvonallal kapcsolatos néhány mutató évközi alakulása arra enged következtetni, hogy a magánfogyasztás – bár számottevően nő – nemcsak a tavalyi 4,6%-os mértéktől, hanem az eddig általunk az év egészére prognosztizált 4%-os növekedéstől is elmaradhat. Erre utal, hogy az infláció vártnál gyorsabb emelkedésének és a mérsékelt ütemű nominális bérnövekedésnek a hatására lassult a reálkeresetek emelkedése, és – ennek következtében – még inkább a kiskereskedelmi forgalomé. Az előbbi a legmagasabb növekedési ütemet a mostani fellendülés kezdeti évében – 1997-ben – érte el, azóta folyamatosan lassul. Idén az első kilenc hónapban 1,4% volt. (1995 óta a munka- és a vegyes, illetve tőkejövedelmek közötti arány az előbbi rovására változik.) A kiskereskedelem reálnövekedése január-szeptemberben az 1999. év megfelelő időszakához képest mindössze 2,9%-ot tett ki, ami minden várakozásnál alacsonyabb. A forgalom növekedését leginkább az élelmiszerek nem várt mértékű drágulása hátráltatja. A kiskereskedelem majd egyharmadát kitevő élelmiszer-jellegű cikkekből idén eddig 3%-kal kevesebb fogyott, mint a múlt évben. A munkából származó jövedelmek és más életszínvonal-mutatók kedvezőtlen alakulása pedig legalább annyira veszélyezteti a gazdasági növekedést (az európai felzárkózást), mint azok a gyakran emlegetett zavarok, amelyek a külső vagy a belső egyensúly esetleges súlyos megbomlásából fakadhatnak.

27. Az 1998 végén – 1999 első felében tapasztalt, igen gyorsan javuló foglalkoztatási mutatók változásának üteme mérséklődött ugyan, a trend azonban változatlan. A foglalkoztatottak száma lassan, folyamatosan növekszik, az inaktívak létszáma csökken. Az ILO-értelmezés szerinti munkanélküliség az ország minden régiójában gyorsan csökken, miközben a nyilvántartott (regisztrált) munkanélküliek száma régiónként nagyon eltérően alakul; magas és nem csökken a regisztrált munkanélküliség a depressziós régiókban, ami arra utal, hogy a munkaerőpiacon mutatkozó élénkülés még nem jelent álláslehetőséget, megélhetési biztonságot a munkanélkülieknek, inkább csak átmeneti munkalehetőséget, közhasznú munkát.

A foglalkoztatás lassú növekedése az ágazatok közötti folyamatos átrendeződés mellett megy végbe. A legjelentősebb nettó létszámleadó ágazat változatlanul a mezőgazdaság. Az átrendeződés vesztesei közé tartozik még a bányászat, a villamosenergia-ellátás és a “közösségi szolgáltatások” ágazat. A legjelentősebb a létszámnövekedés a szolgáltatások körében (a kereskedelem, a szállítás, a posta, a távközlés, az ingatlanügyek és a gazdasági szolgáltatások területén egy év alatt mintegy 50 ezer főnyi volt a nettó létszámbővülés). Továbbra is növekszik az építőipar és egyes feldolgozóipari ágazatok (gépipar és egyéb, máshova nem sorolható feldolgozóipari tevékenységek) foglalkoztatottainak a száma.

28. Ami az idei év gazdasági teljesítményére vonatkozó prognózisunkat illeti, figyelembe vesszük, hogy a belföldi kereslet főbb elemei korábbi előrejelzésünktől némileg eltérően alakulnak. A legnagyobb változás a beruházásnál (a bruttó állóeszköz-felhasználásban) következett be. A harmadik negyedévi adatokat figyelembe véve 2000-ben éves szinten 6% körüli beruházás-növekedést valószínűsítünk – a korábban előrejelzett 7,5% helyett. A nettó reálkeresetek 1,5-1,6%-os és a háztartások reáljövedelmének 3,2-3,3%-os éves növekedésével számolva úgy véljük, hogy a magánfogyasztás 3,7%-kal nőhet az idén. Így a belföldi felhasználás növekedése elmaradhat a legutóbb jelzett 5,1%-tól: mostani prognózisunk 4,6%. Az áru- és szolgáltatás-exportnak az importot meghaladó bővülése azonban lehetővé teszi, hogy a GDP reálértéke 2000-ben – a belföldi keresletnek az előrejelzettnél valamivel szerényebb mértékű emelkedése ellenére is – mintegy 5,3%-kal meghaladja az előző évit.

Az exportnövekedés motorját képező bruttó ipari termelés az év egészét tekintve is kiemelkedő (jóllehet az 1999. negyedik negyedévi viszonylag magas bázis miatt az eddiginél kissé mérsékeltebb), 18%-os ütemben nő. A mezőgazdasági termelés stagnál, vagy csak felettébb mérsékelt ütemben emelkedik. Ebben a kedvezőtlen időjáráson és természeti csapásokon kívül része van a gyakori piaci anomáliáknak és annak, hogy a termelők nehezen tudnak alkalmazkodni még a viszonylag kedvező változásokhoz is. A fogyasztói árak emelkedése éves szinten alulról közelíti a 10%-ot – épphogy csak elmarad az 1999-ben mért inflációs szinttől. A külső és a belső egyensúly legfontosabb mutatói egyelőre kielégítőek. Az év végéhez közeledve azonban látható, hogy a külső hiányok fokozódnak. A folyó fizetési mérleg hiánya kismértékben meg fogja haladni az 1999. évit (becslésünk szerint 2,1 milliárd euróra rúghat), de a GDP százalékában kifejezve így is kisebb lesz (4,1%), mint tavaly volt (4,3%). A külkereskedelmi mérleg azonban éves prognózisunk szerint több mint egymilliárd euróval nagyobb hiányt mutathat fel, mint egy évvel korábban. Ez tagadhatatlanul a gazdaságnak a külső fejlemények oldaláról való nagyfokú – más felemelkedő és rendszerváltó országokra is jellemző – sebezhetőségét szemlélteti. A javuló őszi adatok szerint továbbra is élénknek minősíthető a működőtőke importja: beáramlásával éves szinten 1,5 milliárd euró értékben számolhatunk. Végül – a vártnál gyorsabb gazdasági növekedés és magasabb infláció következményeként – az elmúlt évihez képest jelentősen csökken az államháztartás privatizációs bevételek nélkül számított hiánya.

29. A jövő évben a kedvező folyamatok folytatódhatnak. Becslésünk szerint a belföldi kereslet valamennyi tényezője az ideinél gyorsabb – bár a korábban előrejelzettnél némileg mérsékeltebb ütemű - növekedést fog felmutatni. A 2000-ben igen visszafogottan növekvő fogyasztás élénkítéséhez a kormányzat is hozzá fog járulni adó- és jövedelem- (bér-)politikájával, illetve szociális intézkedéseivel. A munkajövedelmek eddiginél gyorsabb növelését célzó törekvések helyesek és időszerűek, jóllehet indokolt lenne óvakodni az olyan drasztikus lépésektől, amelyek előre nem látható sokkszerű hatásokat kelthetnek, s amelyek kikerülhetnek a gazdaságpolitika kontrollja alól. A magánfogyasztás ma becsülhető várható növekedési üteme 2001-ben így sem fogja meghaladni az 1999. évi fogyasztás-növekedést. A 2001-re szóló korábbi beruházási prognózisunkat az újabb fejlemények kapcsán valamelyest lefelé módosítottuk. Így is élénk – éves szinten 8%-kal növekvő – beruházási tevékenységet tartunk lehetségesnek, ha az infrastruktúra-fejlesztési tervek megvalósulnak és az idei élénk külföldi működőtőke-beáramlást a külföldi tulajdonú cégek fokozódó állótőke-beruházásai követik. Mindezt figyelembe véve a belföldi felhasználás 5,4%-kal növekedhet – a GDP várható növekedési üteménél (5,3%) valamivel nagyobb mértékben. Eközben módosulhat az export és az import volumennövekedése közötti arány, vagyis – 1999-től és 2000-től eltérően – jövőre az export már nem fog az importnál gyorsabban nőni. Óvatos várakozásunk szerint mind a nemzeti számlák szerinti export, mind az import volumene 13%-ot megközelítő ütemben növekedhet. Termelési oldalról az ipar további dinamikus növekedésére számítunk, természetesen nem az idei – rövid távon alighanem megismételhetetlenül magas – mértékben, s továbbra is stagnáláshoz közeli teljesítményre a mezőgazdaságban. A foglalkoztatottság az ideit megközelítő mértékben nő, az ILO-módszer szerint számított munkanélküliségi ráta enyhén tovább csökken.

A 2000-es fejlemények számos bizonytalanságra utalnak, amelyek a hazai gazdaság jövő évi teljesítményét akár számottevően is befolyásolhatják. A nyugat-európai konjunktúra – amely valamelyes lassulása ellenére is egyelőre megfelelőnek ígérkezik – nagyjából megszabja a magyar exportnövekedés keretfeltételeit. A legfontosabb – egyben a legbizonytalanabbul előrejelezhető – tényező az olajáraknak és (azokkal összefüggésben) az euró/dollár keresztárfolyamnak az alakulása. Erre vonatkozó prognózisunk (amely nagyfokú nemzetközi elemzői konszenzuson alapul) Magyarország számára mérsékelten kedvező variáns: az olajárak csökkenésével, az euró megerősödésével számol, de nem feltétlenül markáns rövid távú változásokkal. Ebben az esetben valószínűsíthető, hogy a külkereskedelmi mérleg az idei évhez képest csak viszonylag kismértékben romlik tovább (4,2 milliárd euró körül alakul a deficit 2001-ben is). A folyó fizetési mérleg deficitje is kezelhető lesz, illetve csak kevéssel nő: 2,4 milliárd eurót tesz majd ki, a GDP 4,3%-át. Az inflációs ráta mérsékelt ütemű csökkenésére vonatkozó prognózisunk is az importált infláció – időben kissé elhúzódó – enyhülését vélelmezi. Egyelőre azonban megalapozatlan volna azt feltételezni, hogy a fogyasztói árak éves átlagban 8%-nál jóval kevésbé fognak emelkedni 2001-ben, noha a kormány ismét ennél lényegesen kisebb inflációval számol. A költségvetés bevételei újfent felülmúlhatják a vártat. Ezért is nehéz a jövő évre 5-7% közötti inflációt feltételező költségvetés tényleges irányzatának közelebbi megítélése, jóllehet anticiklikus fiskális politikáról már nyilván nincs szó.

* Jelentésünk lezárásakor tette közzé a KSH a háromnegyedéves előzetes (termelési oldalról számított) GDP-adatokat. Eszerint a 2000. év harmadik negyedévében a GDP 4,6%-kal, az első három negyedévben 5,7%-kal volt nagyobb, mint az előző év megfelelő időszakában.

Lezárva: 2000. december 1.