Bár az ingyen lakhatás utópia, mégis csak a rendszerszintű szociális bérlakás-program nyújthat valódi segítséget azoknak a családoknak, akiket kilakoltatnak. Magyarországon három év alatt ez mintegy tízezer családot érintett, nagy részük devizahiteles volt.
„A kilakoltatás a legrosszabb lehetőség, sem a nehéz helyzetbe jutónak, sem a banknak, sem az államnak nem lehet ez érdeke. Bár a Nemzeti Eszközkezelő tízezreken tudott segíteni, van egy olyan százezres nagyságrendű réteg, amely még a lakása bérlését sem tudja hosszú távon megoldani, mert például pályakezdő, nincs munkája, keveset keres, munka miatt költözik a fővárosba, elvált vagy bármi más okból került kilátástalan élethelyzetbe. Nekik csak egy olyan rendszer hozhat megoldást, amelyben rászorultsági alapon nagyon méltányos összegért oldható meg a lakhatás” – fejti ki Balla Ákos ingatlanszakértő.
A jelenleg önkormányzati tulajdonban lévő és üresen álló több ezer ingatlan jó alapot biztosíthat a rendszer beindításához, és már találunk jó kezdeményezéseket. Az „Utcáról a bérlakásba a Fővárosban” programban például húsz Kőbányai úti, fővárosi tulajdonú önkormányzati bérlakást hoznak lakható állapotba, és adják ki korábban hajléktalan embereknek. Több hasonló programra volna szükség a rendszerszintű segítség érdekében.
„Az üresen álló ingatlanok lakhatóvá tételéhez szükség van állami forrásbevonásra, ehhez alapot adhat a Nemzeti Eszközkezelő Programba a korábbi devizahitelesektől befolyó összeg. A felújítás után ezeket a lakásokat a piaci szint alatti bérleti díjért kiadva, az állam valódi mentőövet tudna nyújtani a szociálisan rászoruló társadalmi rétegnek” – tette hozzá a szakértő.
