A "tudja a kormányzat, hogy kivel packázik" - érvelést Krisán László VOSZ KSZSZ elnök például arra a két számra alapozta, hogy 8500 milliárd forint éves forgalommal és 1740 milliárd forintot kitevő adóbefizetéssel rendelkezik a kereskedelem, ennek megfelelően nem is értik, miért nincs egyetlen szó sem a második nemzeti fejlesztési tervben a szektorról. Pedig nem sokkal korábban még Garamhegyi Ábelt hallgatták a szakmájuk ünneplésére összegyűlt, kereskedelmi cégeket képviselő vezetők. Az államtitkár elismeréssel fejtegette, hogy a modernizációra elkötelezett ágazat nem sokkal korábban a privatizációban betöltött éllovas szerepével, később az informatikai fejlesztéseivel vívta ki a megbecsülést, s ma is bizonyítani képes a szektor, hogy a modernizációjának eszközét a piacban, a piaci folyamatokban látja. Az sem véletlen, hogy nem a kereskedelem tiktakozik a gyógyszerpiac liberalizációja ellen, éppen ellenkezőleg.
A házigazda szervezetek képviselői még a kitüntetési ceremónia előtt néhány jellegzetes információval járultak hozzá mesterségük köszöntéséhez, így azzal, hogy több mint 500 ezren dolgoznak a szektorukban, egy éves múlttal bír a kereskedelmi törvény, s elégedettségre ad okot az etikai kódex megalkotása, alkalmazása is. Bejelentették, a köztársasági elnöknek küldenek meg egy kezdeményezést arról, hogy szakmájuk európai napját - mely amúgy november 5.-e - a kormány nyilvánítsa "jeles nappá". Az illegális kereskedelem elleni küzdelmet pedig a legaktuálisabb közös feladatuknak nevezték a felszólalók. A kereskedelem európai szervezetének képviselője a kontinensre vonatkozó két adatot - az 5,5 millió kereskedelmi vállalatot és a 27 millió alkalmazottat - megnevezve utalta arra, hogy az összes többivel ellentétben az övékéről mondható el, hogy munkahelyeket teremt és nem megszüntet. S nem mellékes érdekük az is, hogy kényelmet, jólétet, s a választás szabadságát adják az embereknek.
Az ünnepség második eseménye a szakma legfőbb díjának, a Klauzál díjnak, illetve több oklevélnek az átadása volt, s a vállalatigazgatók, kereskedelmi igazgatók, vezető menedzserek mellett egy, a Tesconál dolgozó pénztáros és ugyancsak egy, az Auchan egyik önkiszolgáló osztályának munkatársa is kezet foghatott az elismeréshez gratuláló államtitkárral is. Aki egyébként nem várta meg a folytatást, azt a vitát, amelyet Kozák Ákos, a GfK ügyvezető igazgatója vezetett. A szakember arra kerestette a felkért hozzászólókkal a válaszokat, hogy az oktatás mennyire felel meg a szakmai elvárásoknak, miként ítélhető meg a kereskedelem nemzetközi szerepe és nem mellékesen, van-e a gazdasági megszorító intézkedéseket tompító ellensúlyozó lehetősége szerepe, eszköze a kereskedelemnek.
Kiderült, hogy a honi kereskedelmet legnagyobb arányban a minimálbéresek tábora képviseli, a szakképzettség főleg középfokon több mint hiányos, de a felső fokú oktatással is gondjai vannak a Kisosz és a Coop vezetőinek is, s szeretnék elérni, hogy azt oktassanak az intézmények, amit a kereskedelmi vállalatok kívánnak. A VOSZ nevében ehelyütt is elhangzott, a mai diplomások akár 30 éves korukig tanulnak az adófizetők pénzén, majd az okleveleik nem érnek semmit. (Időben ugyan később, a közönség soraiból érkezett felvetésre - a közszférából ezreket küldenek el mostanában, lehet-e helyük a kereskedelemben - általában elutasító válaszok érkeztek, függetlenül attól, hogy alkalmasint képzett, akár nyelvetek is beszélő emberekről van szó, amúgy a kormányzat dolga az ő átképzésükről gondoskodni. Tény, az OKSZ elnökének nem volt elvi kifogása az ellen, hogy a kereskedelem, kivált, mert szüksége van képzett emberekre a maholnap épülő bevásárlóközpontokban is, felvegyen a közszférából érkezőket.) A GfK vezetője volt az, aki a "mire kéne képezni" kérdésére saját maga válaszolt, tíz év múlva az m- és az e-kereskedelem lesz a jellemző, s lehet, hogy a jövő kereskedőinek is több ilyen szakismeretet kellene felhalmozniuk.
Közös erővel jósoltak a vita felkért résztvevői. A jövő évet a visszaeső fogyasztás jellemzi majd, a vásárlóerő csökkenése az üzleti forgalmon csapódik le, a vevők az olcsóbb árukat részesítik előnyben, s mind a fekete, mind a szürke gazdaság és kereskedelem új erőre kap. Félő, a kormány még mindig abban a hitben van, hogy az ágazat rendelkezik további tartalékokkal, miközben nem képes saját intézkedéseinek érvényt szerezni. Itt a "választék" egyik fő eleme, hogy sem az illegális kereskedelem ellen nem lép fel, sem a korrupciót nem fékezi meg. Ez utóbbi jól látható "kereskedelmi" jele, hogy a legjobb helyeken lévő ingatlanokat sokáig nem tudják megvenni, megszerezni a hazai üzleti körök, mert azok nem eladók és nem bérelhetők, majd váratlanul megjelenik egy külföldi - az ünnepségen nevesítették is: kínai - kereskedő és a magáénak tudhatja a helyiséget. Ugyancsak a távol-keleti konkurenciának címezték, hogy akár fél évtizede itt élnek a nevezett országnak a polgárai, nem tudni, hol és mit dolgoznak, mivel nem fizetnek egyetlen fillér adót sem, majd egyszer csak több tízmillió forintért megnyitják kereskedésüket. Nincs az a hazai hatóság, amelyik megkérdezné, hogyan sikerült ez a tőkefelhalmozás nekik? (A vitavezetőként érvelő Kozák Ákos volt az, aki megnyugtatta az amúgy ünneplőket: négy-öt éven belül a nálunk is komoly súllyal jelen lévő multik lesznek azok a kereskedelmi vállalkozások, amelyek hatni képesek a távol-keleti, nem éppen legális termékek visszaszorulására.)
Rövidebb távra "látott előre" az ágazat egyik szakszervezeti vezetője, miszerint a munkaadók védekezésétől jó okuk van tartaniuk a minimálbér közeli jövedelmekkel rendelkező kereskedelmi alkalmazottaknak: borítékolni lehet a lépést, növelni fogják a nyitva tartást, s csökkentik a létszámot, hogy a nehezedő gazdasági helyzetben is képesek legyenek a boltok, áruházak megélni. A Coop vezetője jövőre 3,5 milliárd forintos mínuszt vélelmez a megszorítások közvetett és közvetlen hatásaként a hálózatuk kárára, míg a VOSZ szakági vezetője csupán azt az általános kijelentést tette, hogy jön a krízis.
