Mindazonáltal látható, hogy Moszkva nem szeretné az ukrajnai háborút atomfegyverrel kezelni. Ennek több oka van. Egy ilyen támadást követően évekig az orosz csapatok se tudnák elfoglalni Ukrajna érintett részeit. Az 1986-os csernobili atomerőmű-katasztrófa környékén ma is 30 km-es biztonsági zónát kell őrizni. A reaktorból távozó radioaktív anyagok napjainkban is sugároznak az atomerőmű körül. Másrészt egy ilyen támadás sok máig Ukrajnában élő oroszt is megölne. Harmadrészt egy ilyen lépés a titokban Putyin bukására ácsingozó moszkvai elitben is mozgolódást indítana. Negyedrészt egy ilyen pusztítás az orosz közvéleményben is kiszámíthatatlan reakciókat váltana ki, hiszen a kormányzati propagandán tartott nép úgy tudja, hogy nincs is háború, csak az ukrán fasiszták között kell egy kis rendet tenni, ami korlátozott hadműveleteket kíván. E tudatban az orosz közvélemény 80 százaléka támogatja Putyint, ami jelenleg egy nagyon fontos szempont Moszkvában. Ötödrészt egy atomcsapás kiválthat egy nyugati ellencsapást, amit azért az orosz elit se szívesen kockáztat. Ennek biztos jele, hogy a fegyver bevetése előtt körülbelül fél órával figyelmeztették az Egyesült Államokat, hogy mi készül, nehogy az USA esetleg interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) indításnak nézze a fegyver kilövését és valamiféle válaszcsapást indítson. Az USA az ilyenkor szokásos módon figyelmeztette Londont és Párizst is és valószínűleg a hír eljutott az ukránokhoz is.