Az orbáni politika újkori innovációjaként vonul be a történelembe, hogy olyan stílust kezdett el használni az európai diplomáciában, amely attól teljesen idegen volt. Ahogy egy 19. századi Magyarországon is népszerű szólás mondja, a fideszesek elefántként kezdtek el menetelni a porcelánboltban. Korábban megkérdőjelezhetetlen axiómája volt a diplomáciának Sir Winston Churchill egykori brit miniszterelnök gondolata:
A diplomácia a sértés nélküli igazmondás művészete.
A Fidesz nagy innovációja az volt, hogy fordítsuk meg 180 fokkal Churchill alapvetését és a továbbiakban inkább sértegessünk igazmondás nélkül. Ez az irányváltás annyira jól sikerült, hogy 2021-ben a Fidesznek távoznia kellett az Európai Néppártból, mert ott szalonképtelenné vált. Ahogy Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) EP-frakcióvezetője 2019-ben fogalmazott:
Elfogyott a türelem a Néppártban. Orbán újabb provokációt tett, mindenekelőtt a Soros-Juncker plakátokra gondolok, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Jelenleg tizenhárman követelik a Fidesz kizárását a Néppártból. Orbán Viktornak irányt kell váltani, különben kizárják a Néppártból.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a fideszesek, amikor Brüsszelt szidják, akkor rendszerint a baloldali libsik ottani uralmát emlegetik, holott az első komoly ütközet éppen nem velük történt, hanem a jobboldali keresztényekkel. Brüsszelben pedig mit sem változtattak, se a diplomácia nyelvén a francián, se annak stílusán nem voltak hajlandók módosítani. Úgymond nem vették fel a kesztyűt, ami szabad teret engedett a magyar „bantu stílnek”. Nem így a frissen megválasztott lengyel miniszterelnök, aki első külföldi útján keresetlen szavakkal küldte el a magyar külpolitikát a bús borongósba. Szijjártó Péter külügyminiszter kapta meg a feladatot, hogy válaszoljon.
