Tízezer óra? Az egy teljes állásban alkalmazott munkavállaló ötévnyi munkaideje! Ki tud ennyi időt szánni bárminek a megtanulására, pedig az emberek bizonyos dolgokat mégiscsak elsajátítanak. Hogyan lehet ez?
Kép: FreeDigitalPhotos.net/jesadaphorn
Elégséges színvonal
A dr. K. Anders Ericsson kutatásából eltulajdonított s Malcolm Gladwell Kivételesek (Outliers, 2008) című könyvében népszerűsített tízezer órás aranyszabály voltaképpen másra vonatkozott. Arra, hogy az embernek ennyi idő kell ahhoz, hogy nagyon penge legyen valamiben. Ász. Király. De van, hogy elég, ha közepes, elfogadható színvonalon rögzül az új képesség. Olyan ez, mint az egészség: az egyik szervünk jól működik, a másik még jobban, de nem biztos, hogy százszázalékosan. Ritka, hogy az ember kimagasló, átlagon felüli valamiben, de akkor minek a tízezer órás tanulási küszöb?
Josh Kaufman szerint a tízezer óra sokakat elrettent attól, hogy belevágjanak egy új képesség elsajátításába. Mivel semmire sincs idő, azonnali eredményeket akarunk: gyorséttermi étkezés, turbó zsírégetés, gyorstalpaló kurzus, rövid távú befektetés.
Kiválasztás
Az őszinte érdeklődés hozzájárul a gyors tanuláshoz.
Ütemezés
Minden készség részkészségekből épül fel. Mérjük fel, hogy melyek ezek, s a legfontosabbak megtanulásával kezdjük. Így hamar látványos eredményeket érhetünk el.
Rászánni az időt
Ha készen állunk akár átszervezni életünket a tanulás érdekében, 30–60 percet rászánni naponta, az jó jel, mert azt mutatja, motiváltak vagyunk. Ha nem, le kell győzni a halasztgatás kísértését.
Önkorrekció
Olvassunk hozzá a témához, hogy korrigálni tudjuk önmagunkat. De ne használjuk ezt a tudakozódást a gyakorlás elnapolására.
(Gyorsan) kiművelt emberfők
Az emberi agy arra van optimalizálva, hogy az új jeleket, információkat gyorsan feldolgozza, s az ebből megvalósítható új képességeket is hamar magáévá tegye. A motor (vagyis a fizikai) és a kognitív (azaz a mentális) készségek tudománya előtt nem ismeretlen a gondolat, hogy a gyakorlás első húsz órája nyújtja a leglátványosabb eredményeket. Ezután az új készség javulásának üteme csökken, s az elsajátítás hatékonysága is lassul. Kaufman tehát nem a levegőből vette a címben is szereplő húsz órát.
Az egyik fejezetben, amelynek címe: „A fenébe veled, Gladwell”, trükköket kínál a tízezer óra átugrására, és kibékít azzal a lehetőséggel, hogy nem leszünk egyből zseniálisak mindenben. Vagy akár sosem.
