„A teljes rendszert a vásárlók zöme nem ismeri, ami rendre táptalaja az álhíreknek és találgatásoknak” – ismertette a helyzetet dr. Halmos Gábor, a gabonák tárolásával és laboratóriumi vizsgálatával foglalkozó, állami tulajdonú Concordia Közraktár Kereskedelmi Zrt. vezérigazgatója.

Bár a gombatoxinok némelyike valóban veszélyes, a termékek mögött álló szabályozás, az élelmiszerlánc egésze elegendő biztosítékot ad minden fogyasztónak – szögezte le a vezető. Az emberiség legalább 8-10 ezer éve termeszt különböző gabonákat, a penészgombák és toxinjaik pedig a kezdetektől jelen vannak ezekben. Talán épp ezért, az emberek és a háziállatok szervezete is képes megbetegedés nélkül elviselni egy bizonyos mennyiséget ezekből a nagyon különböző vegyületekből. Mivel a teljes toxinmentesség gyakorlatilag megvalósíthatatlan, a termelők, az ellenőrzés és a szabályozó hatóságok is arra törekednek, hogy ezek szintjét mélyen az egészségügyi határérték alatt tartsák. Úgy kell a helyzetet elképzelni, mint például a légszennyezést. Mindenütt jelen van valamilyen mértékben, de gondot csak az erősen szennyezett levegő huzamos belégzése okoz. Így van ez a gombatoxin-szennyezéssel is.

Kép: Pixabay

Egy határig nem veszélyes

Azt, hogy ez a mérték mekkora, hazánkban az Európai Unió előírásai határozzák meg. Ezek szakmai felkészültség nélkül nem értelmezhetők, de a lényeg mindegyikben ugyanaz: az eltűrhető napi bevitt mennyiség (TDI-érték) megállapítása úgy történik, hogy állatetetési kísérletekben megfigyelik, mekkora az egyes fajtákból az a toxinmennyiség, amelynél még nem jelentkezik semmilyen káros hatás. Ezt az értéket elosztják egy biztonsági faktorral (a fajok és egyedek közti eltérő érzékenység miatt), általában százzal. Tehát az eltűrhető bevitel az állatkísérletekben még ártalmatlannak bizonyuló szint század- vagy annál is kevesebb része. Az engedélyezett határérték jellemző mértékegysége egy kiló termékben (gabona, kenyér stb.) néhány milliomod gramm. A gyakorlatban ennél rendszeresen többet kell fogyasztani ahhoz, hogy egészségügyi gondot okozzon. Ezt a testtömeg is befolyásolja, ezért az értéket testtömegkilogrammra számolva adják meg. Az egyes, biztonságosnak ítélt szintek akár tízszeres mértékben különböznek például az EU-ban és az USA-ban, az uniós szabályozás lényegesen szigorúbb.

A toxinok alacsony szintjéért a helyes termelés és raktározás tehet a legtöbbet, például a vetésváltás vagy a növényi maradványok eltüntetése a tarlóról. Bár arra nincs szabály, hogy minden megtermelt gabonát be kellene vizsgálni, az élelmiszerlánc minden szereplője felelős a saját termékéért. A termelőtől a kereskedő nem vesz át szennyezett árut, hiszen tőle sem veszi át a malom, és a sütőipar szereplői sem dolgoznak az előírásoknak nem megfelelő gabonából. Tehát az alapanyag sok szűrőn megy át, mielőtt a fogyasztókhoz jut, ezért nagyon ritka, hogy a gombatoxinok jelentős gondot okoznának. Ha mégis történik ilyen eset – ahogy az a lapokban egyszer-egyszer felbukkan –, akkor a hatóság nagyon gyorsan vissza tudja követni a probléma forrását, és megszüntetni, kivonatni a forgalomból a nem megfelelő tételeket.

Az otthon őrölt lisztnek vannak kockázatai

Egyre gyakoribb, hogy a háztartások otthon őrölik lisztté, dolgozzák fel a megvásárolt búzát vagy más gabonát. Ilyenkor egy nagyobb, szennyezett tétel (mondjuk egy mázsa búza a termelőtől) megvásárlása már járhat veszéllyel, hiszen kimaradnak a szokásos szűrők. Ezeknek a fogyasztóknak mindenképp azt javasoljuk, hogy saját és környezetük egészsége érdekében legalább a legveszélyesebb toxinokra vizsgáltassák be az otthoni őrlésre szánt gabonát, mert csak így érhetik el a boltokban tapasztalható élelmiszerbiztonság szintjét. Ezek a mérések ma már mindenki számára hozzáférhetők, egy erre szakosodott laboratórium bárkinek bevizsgálja a termékét. Ennek költsége a vizsgálat kiterjedtségétől függően néhány tízezer forint, a laborszakemberek pedig örömmel adnak tanácsot – hívta fel a figyelmet dr. Halmos Gábor vezérigazgató.