Érintetlen erdők, cölöpökre épített faházak, szűrt és reciklált víz, természetbarát földművelés és halászat jellemzik a szigetet. Ilha das Cinzas (Hamvak szigete) hatórányi hajóútra van Macapatól, Amapá brazíliai állam fővárosától. A történet a múlt század húszas-harmincas éveiben kezdődött. Egy maroknyi család papírok és lakhatási engedély nélkül elfoglal néhány földdarabot. Vonzzák őket a sziget gazdag természeti forrásai, a halban gazdag víz és főként a fakitermelés lehetősége. A közösség lassan tovább növekszik, ma mintegy száz család, 350 ember él itt.
Kezdetben a fehér garnélarákot halásszák és kereset-kiegészítésül acai-bogyókat gyűjtenek. A lilás bogyók, amelyek húsz méter magasan, a pálmafák koronájának tetején nőnek, vitaminokban, antioxidánsokban nagyon gazdagok. Ma már feldolgozzák ezeket különböző vitaminos, fogyókúrás készítményeknek is.
A kilencvenes évek elején a falu már nehezen tudta fenntartani magát. A rákok nem szaporodtak és a szörfözők is megunták a bogyókat. Ráadásul a közelben kezdett működni egy nagy fakitermelő vállalat.
Szerencsére az 1992-es riói csúcs után (a nemrég lezajlott Rio+20 találkozóról itt olvashat) a civil szervezetek részéről számos kezdeményezés indult el és a brazil hatóságok is igyekeztek lépést tartani velük. l996-ban a szigetre érkezett egy agronómus, aki fogékony volt a környezetbarát innovációkra. Tanulmányozta a falu helyzetét, termelési módszereit és elindított egy programot, amelynek keretén belül a falu más módszerekkel kezdett dolgozni. Egy egyszerűnek látszó változtatás jelentősen javított a rákállományon. Elég volt egy kicsit szellősebbre fonni a rákfonó hengert, hogy kibújhassanak rajta a kisebb, fiatal rákok, amelyek biztosították a fajta további szaporodását.
Valamivel kevesebbet is halásztak, mégis többet fogtak. A megtakarított időt viszont az acai-gyűjtésre fordították, mivel az időközben kiegészítő táplálék lett ilyen- olyan formában az egészséges életmód divatját követők számára. Ésszerűsítették az agronómus tanácsára a fakitermelést is. Így 2000-re már jövedelmük, amely korábban a minimál bér alatt, kb. 622 real volt, felemelkedett 1.400 -ra. A falu létrehozott egy egyesületet, amelyben önállóan és közösen döntenek. Az egyesület képviseli a falut a hatóságoknál és 2007- ben jogot kaptak az elfoglalt földek művelésére.
Ez nagy lépés volt előre, mert ezzel elismerték munkájukat és létezésüket a szigeten és hitelt is kaphatnak. 2011-ben a közösség megkapta Dilma Rousseff köztársasági elnöktől a legjobb technológiai és szociális innováció díját.
