A budapesti átlagbér korcsoportonként: 17-24 évesek: 162 134; 25-34 évesek: 248 807; 35-44 évesek: 239 612, 45-54 évesek: 227 808, 55 fölöttiek: 240 162 Ft. A különbségek nagyok, az első csoportban kb. 51, a másodikban 98, a harmadikban 90, a negyedikben 70, és az utolsóban 58 eFt-tal magasabb a budapesti átlagbér, mint az utolsó helyezett megyei.  Az is borzolhatja a kedélyeket, hogy a középkorúaktól (35+) felfelé az idősebbek rendre kevesebbet kapnak, mint a fiatalabbak, majd csak a pálya vége felé lassul a csökkenő tendencia, de akkor sem éri el a huszonévesek szintjét... Budapesten a 25-34 éves korosztály keres a legjobban, míg pl. Győr-Moson-Sopron megyében az 55 fölöttiek.

A táblázatot böngészve kirajzolódik egy, a többiek fölé emelkedő régió, ami nagyjából Pest, Nógrád, Heves, Fejér és Komárom-Esztergom megyéket jelenti. Minden korcsoportban ezek a megyék az első 5-6 helyezés egyikén állnak. Tőlük kissé lemaradva a Nyugat-Dunántúl megyéi következnek: Vas és Győr-Sopron-Moson, de Zala már csak a középkorúakat tekintve van ebben a bolyban. A következő csapatot az Alföld és Észak-Magyarország jelenti, ez lenne a középmezőny, a megyék egymás közt a korcsoportonként változó helyezéseken osztoznak. A legalacsonyabb átlagbéreket Tolnában és Somogyban fizetik a kezdő munkavállalóknak, ez alig valamivel több, mint a minimálbér... és ezek a megyék a korosabb munkavállalók számra sem jelentenek kiemelkedő perspektívát.

Érdekes anomáliákra is lehet bukkanni az adatok böngészése közben: vajon Tolna megyében, ahol minden korcsoportban az utolsók közt szerepelnek az adatok, mitől ugrik meg hirtelen az átlagbér, és a legidősebbek közt hogyan kerül az országos adatsor 3. helyére a megye? A nyugat-dunántúli területeken a középkorúak magasabb átlagbére az ausztriai munkavállalás közeli lehetőségére kialakuló hazai reakciónak látszik.

A táblázat adataiból egyértelmű: ha a somogyi, tolnai, szabolcsi fiatal vagy középkorú itthon keresne jobban fizető munkahelyet, akkor mindenképpen Budapest nyújtja a legjobb esélyt. A Nyugat-Dunántúl és az ország központi régiója pedig az átlag felett van, különösen a 24-44 évesek számára. Bár a magyar munkaerő sokkal kevésbé mobilis, mint ahogy arra a saját igényei és a munkáltatók szükségletei szorítanák.

Ez az adatsor erőteljes üzenetet hordoz a politika, a foglalkoztatáspolitika irányában is: hol lenne szükség beavatkozásra, segítségre. A Dél-Dunántúl mutatkozik leginkább ilyennek, s talán nem véletlen, hogy az a táj közelíthető meg legnehezebben közúton is és vasúton is. Ugyancsak hasonló helyzetűek az Alföld egyes megyéi: Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok is.