Mindannyian szoktunk halogatni. Mert nincs kedvünk az aktuális feladataink valamelyikéhez. Esetleg egyikhez sem. Némelyeknek egyenesen „teljes munkaidős szokása" a halasztgatás, sőt függőségnek is beillik a határidős dolgok eltologatása, egészen addig, míg az utolsó percben össze nem csapják a dolgot. A halogatás erősíti a stresszt az emberben, mert ha az utolsó pillanatra hagyja a melót, annak elvégzése sokkal nagyobb stresszérzéssel jár, derült ki a Case Western Reserve University kísérletéből, melyben a diákok egyik részének fix határidőt, a másiknak egy bizonyos időintervallumot adtak meg a házi dolgozatuk beadására.
Akik a fix határidőt választották, és sokat halogatták a dolgozat megírását, lényegesen stresszesebbek voltak, és az egészségük is rosszabbnak mutatkozott, mint azoknak, akik hamarabb készültek el. Sőt a halogatók rosszabb osztályzatokat is kaptak, vagyis a stressz negatívan hatott a teljesítményükre.
A Bishop's University vizsgálata is erős kapcsolatot mutatott ki a halasztgatás és a stresszből eredő egészségügyi problémák között. Mert aki halogat, az általában az egészséges életmódot elősegítő szokásokat is hanyagolja – például nem figyel annyira oda arra, mit étkezik, nem mozog stb.
Dr. Travis Bradberry, a huszonöt nyelven is megjelent Érzelmi intelligencia 2.0 című könyv szerzője, akinek TalentSmart nevű cége a Fortune 500-as cégek 75 százalékánál nyújt EQ-tesztelést a munkavállalóknak, összeszedte azokat a negatív mentális szokásokat, melyek a leggyakrabban használt alibik arra, miért ne kezdjünk neki a melónak. Ha ezeket legyőzzük, akkor kiiktathatjuk a halogatást az életünkből, és sokkal inkább proaktívvá válhatunk.
Nem is tudom, hol kezdjem
Mindenki kap olyan összetett feladatokat, amiktől inába száll a bátorsága. Ilyenkor úgy lefagy az ember, mint az őz, amely a kocsi reflektorának a fényébe került. Pedig a legjobb dolog az lenne, ha továbbmenne, méghozzá nagyon gyorsan. Na, így van ezzel a halogató alkalmazott is.
Semmi értelme megengedni magunknak a halasztgatást, mert minden perc értékes, főleg, ha tényleg komplex feladattal állunk szemben. Mi a praktikus megoldás?
Lebontani a feladatot etapokra. Most harminc percben vagy hatvan percben megcsinálom ezt és ezt a részét. Így egyfajta rövidlátást vagy csőlátást valósítunk meg, s elveszítjük szem elől a feladat lenyűgözően, félelmet keltően nagy méretét vagy összetettségét. Csak az adott részfeladatra koncentráljunk. Azt könnyebb elvégezni.
Ennek abszolválásából pedig önbizalmat, visszacsatolást és lendületet is szerezhetünk. „Látod, megy ez!”
Hogy mi a többi alibi, amire a halogatást alapozzuk, és hogyan építsük le ezeket magunkban, a következő részben elolvashatod.
(LinkedIn, WEF)
