A felmelegedés rémítő trendjéről beszélt Dr. Bartholy Judit, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszékének tanszékvezetője a plenáris ülés harmadik előadásában. A Föld átlaghőmérséklete ma 15 Celsius-fok, de a természetes üvegházhatás nélkül mindössze mínusz 18 Celsius-fok lenne, azaz a jelenlegi bioszféra nem élne meg a felszín közeli hőmérsékletet 33 Celsius-fokkal emelő üvegházhatás nélkül. Most azonban másról van szó: a jelenlegi felmelegedés emberi beavatkozás eredménye, mely nehezen visszafordítható negatív folyamatokat indított be. Az ember által a légkörbe juttatott többlet üvegházhatású gáz következménye, hogy eltolódik egy melegebb rezsim felé a Föld klímája: a jövőben például megnő a szélsőségesen meleg napok száma, az extrán csapadékos időszakok és az aszály gyakorisága, a gleccserek és a jégmezők olvadása pedig fokozódik.
A konferencia előadásaiból készült összefoglalónkat itt olvashatja!
Mindez nem csupán azt jelenti, hogy három növényfajta, vagy állat kihal, hanem hogy komplett, az egész társadalmat érintő változások indulnak be globálisan. Sok komplex folyamat hat egy időben, és a negatív következmények kumulálódnak. Egyértelműen szükség lenne tehát az azonnali kibocsátáscsökkentési intézkedésekre – mutatott rá Bartholy Judit.
Nincs globális megegyezés
Az emberi tevékenységekből származó, légkörbe juttatott szén-dioxid sokkal nagyobb mennyiségű, mint azt a fenntartható fejlődés megengedné. A fosszilis tüzelőanyagokban évezredek, évmilliók alatt felhalmozódott széntartalmat rendkívül rövid idő alatt feléljük, s visszajuttatjuk a légkörbe.
Mégsem tud megszületni egy globális egyezmény az antropogén eredetű szén-dioxid-kibocsátás minimalizálása érdekében. Annak ugyanis komoly gazdasági hatása lenne: az ipar jelentősen lassulna, és a tisztább energiaforrásra való átállás is többletpénzt igényel. A világ országai időről időre összeülnek, hogy tető alá hozzanak egy nemzetközi egyezményt a kibocsátás csökkentéséről. Kiotó is felemásra sikerült: sokan nem írták alá, és az abban foglaltakat sem sikerült teljes mértékben betartatni. Az egyezmény ráadásul 2012-ben lejárt, azóta sincs megnyugtató folytatása, csak újabb és újabb kísérletek a nemzetközi megállapodásra. Az „észak–dél” vagy a „szegény ország–gazdag ország” ellentéte valós probléma. Az északi országoknak kedvez a felmelegedés, a szegény országok pedig azzal érvelnek, hogy eddig nem ők bocsátották ki a jelentős mennyiségű üvegházhatású gázokat. Akkor most miért léptessenek életbe gazdasági megszorító intézkedéseket ahelyett, hogy gyorsul a gazdasági fejlődésük? A nemzetközi politikában vitatott alapkérdés, hogy ki mennyiben felelős a klímaállapot romlásáért, illetve milyen mértékben kell viselnie annak következményeit.
Ha azonnal létrejönne egy 50-60 százalékos kibocsátáscsökkentést felvállaló nemzetközi megállapodás, a klímaszimulációk alapján a felmelegedési folyamat akkor sem lenne visszafordítható. Ilyen mértékű csökkentés persze eleve lehetetlennek tűnik, hiszen még a Kiotói Egyezményben szereplő átlagos 5,6 százalékot sem tudtuk teljesíteni az elmúlt két évtized alatt, ahogyan arra már Faragó Tibor is rámutatott előadásában.
– Úgy tűnik, eljátszottuk annak az esélyét, hogy a felmelegedés ne haladja meg az irreverzibilitás határát, a két Celsius-fokot. Jégfuratminták alapján azt látjuk, hogy már most olyan rezsimben vagyunk a hőmérséklet, illetve a szén-dioxid-koncentráció szempontjából, amiben nem volt az elmúlt háromnegyedmillió évben a földi bioszféra. Ráadásul nincs olyan klímaforgatókönyv, amely azt mondaná, hogy 500-600 ppm alatt képes lesz stabilizálódni a légköri szén-dioxid-koncentráció. Akkor se, ha mától az egész Földön drasztikusan csökken az antropogén kibocsátás – hívta fel a figyelmet Bartholy Judit, aki szerint arra biztosan számíthatunk, hogy sokkal melegebb lesz már a század végére, és akár 20-30 százalékot is eléri a nyári csapadékcsökkenés és a téli csapadéknövekedés. De nem minden régióban változik ugyanolyan mértékben a hőmérséklet és a csapadék mennyisége. A Kárpát-medence nagy érzékenységet mutat a felmelegedésre: amikor a globális melegedés mértéke eléri az egy fokot, nálunk évi átlagban 1,4 fokkal, nyáron 1,7 fokkal nő a hőmérséklet.
– Eddig húsz évente egyszer volt extrém nagy meleg, a század közepén már 2 – 10 évente lesznek ilyen napok, a század végén pedig akár 1 – 6 évente előfordulhat extrém meleg. A hőségriasztás akár tízszer annyi lehet mint ma, és az időtartama pedig a kétszeresére nyúlik. A száraz időszakok gyakorisága is megnő: 10 százalékra a század közepére, de ami még ennél is riasztóbb 43 százalékra a század végére – mutatott rá Bartholy, hogy a klímaváltozás már nem is távoli jövő.
A negatív hatások attól függnek, hogy mennyire lesznek pontos előrejelzések, milyen mértékben sikerül csökkenteni az üvegházhatású- gázok kibocsátását, az oktatás mennyire készíti fel a társadalmat. A szegénység mértéke szintén befolyásolja, hogy egy ország mennyire tud felkészülni a negatív hatásokra. A mezőgazdaság, a katasztrófavédelem, az egészségügy, az élelmiszer-biztonság mind olyan területek, ahol nehézségek jelentkezhetnek. A földi éghajlat jelentős változása miatt lesznek lakhatatlanná váló területek, így bizonyos régiókban a klímamigráció megindulására is számíthatunk, és az értékek áthelyezése is fontos. Árterületre ne telepítsünk gyárat, például.
– Minél tovább várunk arra, hogy a tudomány minden kétséget kizáróan igazolja a klímaváltozást, annál nehezebb lesz megfékezni, illetve felkészülni a negatív hatásokra – szólított fel azonnali cselekedésre Bartholy.
Hová tűnnek a gázok?
Nem áll arányban az üvegházhatású gázok kibocsátásnövekedése a légköri koncentráció emelkedésével. Az antropogén kibocsátású gázok jelentős hányada és a felszín közeli légköri rétegek többletenergiája ugyanis elnyelődik az óceánokban. Becslések szerint az óceánok melegedése mintegy 90%-ban járult hozzá a Föld energiamérlegének 1971 és 2010 közötti növekedéséhez, de a tudósok sem ismerik pontosan ezt a folyamatot. Kérdés, hogy vajon az elnyelt többletgázok meddig tárolódnak a víz alatt, esetleg mikor kerülnek vissza ismét a légkörbe. Egyáltalán nem egyértelmű, hogy a gyerekeinknek is csupán a kibocsátásuk tíz százalékának következményét kell viselniük.
43%-nál tartunk
Az éghajlati rendszer tehetetlensége miatt az emberiség története során eddig még nem tapasztalt, példátlan gyorsaságú és mértékű változás következhet be. A szén-dioxid gáz koncentrációja 2013 márciusában átlépte a 400 ppm-es értéket, míg az ipari forradalom előtti időkben csak 280 ppm volt. Tehát egy 43 százalékos többletkoncentráció már most jelen van a légkörben.
Az ember a felelős
A klímaszkeptikusok szokták emlegetni, hogy a fenti 33 fokos többletből 21 Celsius-fokért a vízgőz a felelős, azaz az emberi tevékenységből eredő szén-dioxid, dinitrogén-oxid vagy a metán csupán nagyon kis hányadban felelnek a hőmérséklet emelkedéséért. Ez egy logikus felvetés, csakhogy az antropogén eredetű üvegházhatású gázok légköri tartózkodási ideje megsemmisíti ezt az érvet: a vízkörforgás legfeljebb tíz nap, a szén-dioxid viszont tíz évtől kétszáz évig is a légkörben maradhat. Sőt, a halogénezett szénhidrogének – CFC gázok – ötszáz-, ezer-, de akár tízezer évig is bent rekedhetnek. Ezeknek a gázoknak nincs természetes forrásuk, így korábban nem voltak jelen a légkörben, jelenlétükért egyértelműen az ember a felelős: például hűtőközegként freongázt alkalmaztak a hűtőszekrényekben, vagy a hajtógázokban is jelen vannak
