Fontos lépés ez egy globális ÜHG-kibocsátás-csökkentési egyezmény felé. A kétoldalú megállapodás az erőműveket, a gyárakat és a teherszállító járműveket érinti. Peking és Washington egyúttal az energiahatékonyság javításának céljait is megszabta az új egyezményben.
Önkéntes vállalásról van szó, mely törvényileg nem kötelező érvényű – diplomáciai értelemben ugyanezen a szinten ragadt meg már a 2009-es koppenhágai klímacsúcs záródokumentuma is. Ugyanakkor megvan rá az esély, hogy a két ország nem azért ír alá ilyen egyezményt, hogy aztán rövid úton kibújjon alóla. Erre utal az, hogy a füstölgés visszafogása mellett a szöveg a meglévő technológiák javítására is kitér. Ennek jegyében az ipari lobbi már rajtra készen áll, hogy a karbontároló (CC: carbon capture) technológia bevetésére nagy (állami) beruházásokat kivitelezzen.
A karbontárolás a gyárakban keletkezett füstöt a földfelszín alá juttatja (javarészt olyan üregekbe, ahol korábban földgáz volt). Az eljárás azonban költséges és energiaigényes. Amerikai kormány-tisztségviselők nem tagadták, hogy nagy CC-projektek vannak tervbe véve.
Egy vegyes bizottság április óta igyekezett tető alá hozni az alkut. A két kormány egy hónappal ezelőtt már megállapodott a hűtőszekrényekből eredő, ózonpajzsot roncsoló gázok csökkentésében, melyek a globális ÜHG-emisszió 2 %-át teszik ki, állítja a Reuters. Amerikai oldalról John Kerry vezette a szerződést nyélbe ütő, magas szintű találkozót.
Todd Stern, az USA klímatárgyalója mégis szkepticizmusának adott hangot, miszerint az alku nem fog hirtelen új irányt szabni a nemzetközi egyeztetéseknek. A világ országainak 2015-ig kell megszövegezniük és elfogadniuk azt az egyezményt, mely az ÜHG-emissziót addig szabályozó kiotói jegyzőkönyv helyére léphet.
