A Föld tengereiben összesen 5000 milliárd darab plasztikdarab hömpölyög. Összsúlyuk eléri a 268 ezer tonnát.
Hogyan kerülnek oda? Nem feltétlenül úgy, hogy bedobják őket a tengerbe a parton üdülő turisták. Az a műanyag -ételhordó, italospalack vagy használati tárgy, amit eldobunk egy szárazföldi, tengerrel körül nem vett országban, mint amilyen Magyarország, szintén a tengerekben köt(het) ki. A városi közműcsatornákon és lefolyórendszeren keresztül a folyókba jut, majd azokon lecsorog a legközelebbi tengerig.
A másik baj az, hogy az élővilág táplálékláncába is bekerülnek a plasztikdarabok. Az időjárási viszontagságok, a sós víz és egy sor más tényező apró darabokra tördelik a műanyagot, amit aztán eledelnek vélnek az állatok, leginkább a halak, amelyek műanyagszeméttel telve pusztulnak el. (De a madarak is felcsipegetik a műanyagdarabokat, melyek sokszor színesek.)
A töredezett műanyaghulladék általában az áramlatok találkozásánál, a körforgásban sűrűsödik össze hullámzó szemétszigetté. Azonban 20-30 százalék az esélye, hogy ezekből a körforgásokból is kiszabadul a hulladék, és továbbhalad az óceán más tájai felé.
Többnyire az Atlanti-óceánban, a Csendes-óceánban és az Indiai-óceánban találunk műanyagszemetet nagy koncentrációban.
Vannak olyan régiók, ahol a plasztikdarabok száma meghaladja a planktonokét, de ez leginkább olyan körzetekben figyelhető meg, ahonnan kihaltak a tápanyagok, s oxigénmentes – vagy nagyjából oxigénmentes – „halálzónák” alakultak ki, melyekben nehezen élnek meg a mikroorganizmusok.
Boxall 2010-ben expedícióra ment a Jeges-tengerhez, a Svalbard-félszigetre, ahol többek között az USA-ból, Angliából, Kanadából, Franciaországból, Hollandiából és Norvégiából származó műanyagszemetet is talált. Főként bevásárlószatyrokat és italospalackokat.
Az áramlatok rozmárok köré tekerték a szatyrokat, így azok alig tudtak megmozdulni. Boxall egyébként úgy gondolja, a 268 940 tonnáról szóló becslés eléggé konzervatív. Szerinte több műanyagszemét van az óceánokban.
(The Conversation)
