A szén-dioxid-árazás leggyakoribb típusai a kibocsátáskereskedelmi rendszerek (ETS) és a szén-dioxid-adók. Az előbbi általános kibocsátási határértéket állapít meg és kioszt a kereskedelmi kvótákat, míg az utóbbi díjat vet ki a kibocsátásra, hogy növelje a költségeket és ösztönözze a csökkentést.
A Világbank szerint Finnország és Lengyelország voltak az első olyan országok, amelyek 1990-ben bevezették a szén-dioxid-árat. A legutolsók pedig Ausztrália, Magyarország és Indonézia. Ezek az államok 2023 óta használják a szén-dioxid-árazást.
Szén-dioxid árak régiónként
2017-ben a Carbon Pricing Leadership Coalition azt javasolta, hogy a szén-dioxid-árak 2030-ra 50–100 USD/tCO2 között mozogjanak, hogy megfeleljenek a Párizsi Klímaegyezmény hőmérsékleti céljának. 2024-ben a szén-dioxid globális átlagára 32 dollár/tCO2, ami 18 dollárral marad el a hat év múlva szükséges minimumtól.
A szén-dioxid-árak jelentősen eltérnek a különböző régiókban. Európában és Közép-Ázsiában találhatjuk a viszonylag magasabb tarifákat, átlagosan 50 USD/tCO2 árral.
Az Egyesült Államokban és Kanadában az átlagos ár valamivel alacsonyabb, 48 dollár/tonna. Ebben a két államban tartományi szinten is vannak különbségek.
Az Európai Unió kvótarendszerét 2005-ben vezették be. A kezdeményezés 2022 és 2023 között 16 százalékkal csökkentette a kibocsátásokat, és 47 milliárd dollárt termelt. Több EU-tagállam is bevezette saját szén-dioxid-árazási mechanizmusát az EU ETS hatályán kívül eső ágazatok kezelésére vagy hazai bevételek generálására.
