„A legsokkolóbb a halak hiánya volt. A korallfehéredés előtti időkhöz képest most a halaknak kevesebb mint 50 százalékát láttam. Egyes fajokat egyáltalán nem láttam a térségben” - idézte Justin Marshallt, a Queenslandi Egyetem tudósát, a korallmegfigyelő program vezetőjét a The Guardian brit napilap.
Marshall egy hetet töltött júliusban a Lizard-sziget környékén lévő korallzátonyok tanulmányozásával. A kutató hangsúlyozta, a halak hiánya azt jelzi, hogy a teljes ökoszisztéma összeomlott. A korallfehéredést túlélt elegendő korall nélkül a halaknak nincs menedékük és táplálékuk, és vagy kihaltak, vagy máshová vonultak a térségből. A halak nélkül pedig a koralloknak nehezebb lesz felépülni a fehéredésből - tette hozzá.
Marshall becslései szerint az agancskorallok több mint 90 százaléka elpusztult a Lizard-szigetnél. A több ezeréves kispolipú kőkorallok sokasága szintén elhalt a fehéredés miatt. A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.
A korallfehéredést a tengervíz hőmérsékletének emelkedése okozza, aminek hátterében a klímaváltozás és a Csendes-óceán trópusi vízfelszínének felmelegedését okozó El Nino légköri jelenség áll. A Lizard-szigetet különösen nagy mértékékben sújtotta a korallfehéredés, amely a Nagy-korallzátony teljes térségét érintette, és megölte a korallok egynegyedét. A Nagy-korallzátony északi térségében, ahol a Lizard-sziget is elterül, a korallok többsége kipusztult.
