Vissza kell fognunk az üvegházgázok kibocsátását, méghozzá gyorsan – ez a fő üzenet az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) készülő új jelentése harmadik fejezetének, amelyet a múlt hét végén tettek közzé. Az elmúlt évtizedben ugyanis a hangzatos kormányzati vállalások és a civil kezdeményezések sora ellenére gyors ütemben nőtt az emberiség szén-dioxid-emissziója, éves átlagban 2,2 százalékkal.
Márpedig ha az emissziót nem sikerül visszafogni, akkor a Föld átlaghőmérsékletének emelkedése az évszázad végére meghaladhatja a 4 Celsius-fokot is. Az IPCC szerint a középhőmérséklet az ipari forradalom előtti korszakhoz képest azonban legfeljebb 2 Celsius-fokkal emelkedhet 2100-ig ahhoz, hogy kezelhetők legyenek a felmelegedés okozta éghajlatváltozás hatásai. A középhőmérséklet emelkedését pedig csak akkor lehet a 2 Celsius-fokos határ alatt tartani, ha sikerül az üvegházhatást előidéző gázok légköri koncentrációját – szén-dioxidban számolva – a 450 ppm (milliomod térfogatrész) körüli szinten (430–480 ppm között) stabilizálni. Ehhez az üvegházhatású gázok kibocsátását 40–70 százalék közötti mértékben kell csökkenteni 2050-re a 2010-es szinthez képest.
A jelentés szerint ehhez nagy léptékben át kell alakítani a globális energiatermelési infrastruktúrát, elsősorban pedig szakítani kell a fosszilis energiaforrások, mint a földgáz, az olaj, és a szén használatával. Ezzel párhuzamosan a kevesebb kibocsátással járó technológiák, mint a megújuló energiaforrások és az atomenergia, részarányát a jelenlegi négyszeresére kell emelni a globális energiamixben. Ehhez átalakításokra van szükség az energiaellátásban, az energiafelhasználás területén, mindenekelőtt a végső energiafogyasztás 32 százalékát kitevő épületüzemeltetésben, a 28 százalékot kitevő közlekedésben, a felhasznált energia 27 százalékát elfogyasztó iparban, a mezőgazdaságban, valamint a település- és infrastruktúra-fejlesztésben. (Teljes egészében nem állhatunk át megújuló energiaforrásokra, de az arányukat növelhetjük.)
A problémát az jelenti, hogy az elmúlt évben a megújuló energiaforrásokba irányuló befektetések nemhogy növekedtek, hanem éppenséggel csökkentek. A fosszilis energiaforrások közül viszont az ipari forradalom óta nem látott mértékben nőtt a szén felhasználása.
Ezek a változtatások, reformok, beruházások nem megfizethetetlenek – emelték ki a fejezetet összefoglaló dokumentum bemutatóján. "Nem kell a világ összes pénzét a bolygó megmentésére költeni" – hangoztatta Ottmar Edenhofer, a munkacsoport vezetője. A 2010 és 2100 közötti időszakot együttvéve, évenkénti 1,6 és 3 százalék közötti növekedést feltételezve az összes szükséges lépés mindössze 0,06 százalékkal veti vissza a növekedési ütemet, vagyis például 2 százalék helyett 1,94 százalékkal bővül a gazdaság – magyarázta. Ugyanakkor a kezelhetetlen folyamatok beindulásával fenyegető globális klímaváltozást csak akkor lehet viszonylag csekély anyagi áldozatok árán megfékezni, ha mindenki időben lép – tette hozzá a német szakember, hangsúlyozva, hogy a következő másfél–két évtized a legfontosabb. Minél kevésbé sikerül visszaszorítani a károsanyag-kibocsátást a 2030-as évekig, annál nehezebb lesz teljesíteni a célt 2050-ig – emelte ki Edenhofer. Megjegyezte, hogy amennyiben a következő években nincs komoly előrelépés, később a nemzetközi közösség kevéssé kiforrott új technológiák alkalmazására kényszerülhet, mint például a szén-dioxid kiszivattyúzása a légkörből.
