Első találkozáskor a pozitív megítéléshez a szavaink 7 százalékkal, a hangnem mintegy 38 százalékkal, a testbeszéd viszont 55 százalékkal járul hozzá.
Szemkontaktus
Miért fordul elő, hogy olykor bizalmatlanok vagyunk a beszélgetőpartnerünkkel? Ugyanazért, amiért sokan a videokonferenciáktól is ódzkodnak: mert nincs szemkontaktus. Ha valaki lesüti a szemét, a másik fél akaratlanul úgy érzi, valamit takargat, míg ha sokat nézünk egymás szemébe, azt jelzi, kedveljük egymást.
A beszélgetések során átlagosan 40–60 százalékban nézünk a másik szemébe. Ha ezt tudatos odafigyeléssel 80 százalék körülire emeljük, figyelmesebbnek tűnünk, a beszélgetőpartner pedig öntudatlanul is jobban bízik bennünk. De ne nézzük a másikat meredten, hogy ne tűnjön „fixírozásnak”! Ideális, ha 7–10 másodpercig nézünk farkasszemet, az ennél hosszasabb bámulás azt közvetíti, hogy át akarjuk venni az irányítást.
Testtartás
A hanyag tartás elsősorban azt üzeni, hogy alacsony energiaszinten vagyunk. Ráadásul a szemben ülő hajlamos lesz mindezt a helyzetre – és így magára – vonatkoztatni: azt gondolja, semmi kedvünk ott lenni, ahol vagyunk, unatkozunk, és nem koncentrálunk.
Léteznek kifejezetten erőt sugárzó pózok, például a szuperhős-testtartás, amikor kis terpeszben állunk – A-t formálunk –, a kezeinket csípőre tesszük, a vállainkat hátrahúzzuk. A póz nemcsak a beszélgetőpartnerre, hanem saját magunkra is hat, így pozitív spirált hozhatunk létre.
Gesztikuláció
A túl erős gesztikuláció azt sugallja, hogy nagyon akarjuk hangsúlyozni a saját igazunkat. Ha úgy bólogatunk, hogy majd’ leesik a fejünk, azt kevesen fogják az őszinte egyetértés jeleként értelmezni, ahogy az is inkább bizonytalanságot sugall, ha széles mozdulatokkal próbáljuk erősíteni a mondanivalónkat.
Ha viszont teljesen merevek vagyunk, az feszültséget jelent, ha pedig keresztbe fonjuk a karunkat, a másik végképp kizárva érzi magát. Használjunk kisebb, határozott mozdulatokat, olykor tárjuk szét a karunkat, mutassuk meg a tenyerünket. Ez nyitottságot közvetít és azt, hogy nincs rejtegetnivalónk a másik elől.
Egy kézfogásból sokkal több információt szerzünk a másik félről, mint amennyit tudatosan végiggondolunk. A gyenge kézfogás a bizalom és a határozottság hiányát jelzi. Sok ember számára valósággal visszataszító, és szinte kihívja a másik fél agresszióját. A túl erős kézfogás azonban majdnem ugyanennyire rossz, ugyanis uralomra törekvést fejez ki, főként, ha felülről lefelé irányuló mozdulattal nyújtja valaki a kezét. A tökéletes kézfogás a helyzethez és az adott személyhez igazodik.
Tükröm, tükröm
Ha egy beszélgetés jól alakul, és a felek jól érzik magukat, gyakran előfordul, hogy hasonló pózokat vesznek fel, tulajdonképpen utánozzák egymás testbeszédét. A hasonló testbeszéd bizalmat és empátiát sugall, azt érezteti, hogy a felek egy oldalon állnak. Fontos azonban, hogy finoman bánjunk ezzel az eszközzel, mert nagyon keskeny a határvonal a rokonszenvet keltő hasonlóság és aközött, hogy furcsának tűnjünk.
