Nemrég jelentette be a GVH, hogy az egyik kartellvizsgálatban – a magyar versenyjogi gyakorlatban ritkán előforduló szankciót alkalmazva – ún. eljárási bírságot szabott ki az egyik vállalkozással szemben, mivel az a GVH szerint a helyszíni vizsgálat során bizonyítékokat semmisített meg. Tehát nem arról volt szó, hogy a GVH bármilyen módon véleményt mondott volna afelől, hogy az adott vállalkozás elkövetett-e versenyjogsértő magatartást a piacon, hanem pusztán arról, hogy a GVH álláspontja szerint az eljárás alá vont olyan magatartást tanúsított az eljárás során, amely nem egyeztethető össze a vonatkozó jogszabályokkal. Hasonló esetekre már korábban is volt példa – legtöbbször adatszolgáltatási határidők elmulasztása vagy késedelmes információszolgáltatás miatt –, de a GVH szerint is az egyik legsúlyosabb eljárási jogsértés a rajtaütés során a bizonyítékok megsemmisítése. „Ezért is érdemel külön figyelmet e döntés” - véli Szatmáry István, ügyvéd, a DLA Piper jogi blogján olvasható legfrissebb bejegyzésében.
Az eset jól rávilágít arra, hogy bár a versenyjogi vizsgálatok döntően büntetőjogias jellegűnek minősülnek (ezt a Kúria egy nemrég hozott döntésében ki is mondta, és a különféle nemzetközi jogszolgáltató fórumok is többször megerősítették már ezt a következtetést), az eljárás alá vont vállalkozás nem választhatja meg szabadon azokat az eszközöket, amelyekkel védekezik. Nem érvényesül ugyanis a hallgatás lehetősége az eljárásban: míg egy büntetőjogi nyomozás során a terhelt választhatja azt is, hogy hallgat, és semmilyen módon nem segíti a nyomozást, addig a GVH által indított eljárásokban ez nem lehetséges, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékokat a vállalkozások kötelesek átadni a hatóságnak, de legalábbis nem akadályozhatják a helyszíni adatgyűjtést. Mindössze egy dologra nem kötelesek a cégek: jogsértést beismerni. Ebből tehát az következik, hogy egy bizonyíték kapcsán bármikor előállhat a vállalkozás egy, a magatartása jogszerűségét alátámasztó magyarázattal, de ez a joga nem terjed ki arra, hogy a bizonyítékot eltitkolja, elrejtse vagy ne adja át.
Olykor bizony még a piackutatással is vigyázni kell!
Első ránézésre talán azt gondolhatják a vállalkozások, hogy nem túl komollyal. Egyrészt a mértéke nem szokta megrengetni a cégeket (bár ismételten is kiszabható, de nem jellemző, hogy szükséges az újbóli szankcionálás). Másrészt felmerülhet, hogy egyfajta költség-haszon elemzés során arra jutnak, hogy akár szándékosan is vállalják az alacsonyabb összegű bírságot, ha cserébe megszabadulhatnak valamely terhelő bizonyítéktól. Valójában azonban egyik következtetés sem állja meg a helyét, és kontraproduktív eredménnyel jár.
Ami az első felvetést illeti, biztosan tudható, hogy az eljárási bírság kiszabása önmagában súlyosbító körülmény az eljárás végén. Azaz az érdemi határozatban kiszabott bírságot mindenképpen negatívan fogja befolyásolni. Ha más miatt nem, akkor azért, mert a bírságolt vállalkozás nem hivatkozhat majd arra, hogy a szokásos és törvényben előírt együttműködési kötelezettségének eleget tett (arra az egyébként enyhítő körülményre pedig még kevésbe van lehetőség hivatkozni, hogy még a törvény által elvárt szinthez képest is aktívabban együttműködött a hatósággal).
A törölt fájlokat is vissza lehet állítani
A második érv pedig kifejezetten rosszhiszemű magatartást jelez, és nem javasolható a megfontolása sem. A mai technikai lehetőségek akár azt is lehetővé teszik, hogy törölt számítógépes fájlokat visszaállítson a hivatal, s a vállalkozás még orientálja is a hatóságot: nyilvánvalóan a törölt fájlok a legszenzitívebbek, tehát érdemes először azokat vizsgálni a helyreállítást követően. Másrészt, ha sikerül is bizonyítékokat megsemmisíteni, semmi nem garantálja, hogy azt ne vegye észre a hatóság, illetve hogy azok ne lennének fellelhetőek máshol. Arról nem is beszélve, hogy a versenyjogban nem szükséges a kétséget kimerítő bizonyítás a hatóság részéről, és nem kellenek minden jogsértéshez közvetlen bizonyítékok – sok esetben elegendő lehet a közvetett bizonyíték is.
Mindezek fényében a megsemmisítési kísérlet inkább csak kockázatokat, mint lehetőségeket hordoz. A kockázatokkal semmiképp nem állnak arányban a rövidtávon esetlegesen elérhető előnyök. Ezekből következik, hogy a legjobb megoldás a rajtaütés megkezdésekor az azonnali kapcsolatfelvétel a hozzáértő tanácsadóval, amit a magunk részéről minden érintettnek javaslunk, hiszen a jogszerű magatartással mindig kedvezőbb pozícióba kerülhet a cég, mint a bizonyítékok megsemmisítésére tett, leleplezett kísérlettel.
