Nem merünk táppénzre menni

Kilenc év alatt csaknem felére csökkent a táppénzt igénybe vevők és a táppénzen töltött napok száma a KSH friss adatai szerint. Vélhetően nem a javuló egészségi állapot, hanem a felmondástól való félelem áll a háttérben.

2015. március 31.

Piac&Profit

A statisztikusok a társadalombiztosítás vonatkozó fogalmainak definiálásán túl felidézték azt az „ökölszabályt”, amely szerint a keresőképtelenség első 15 napjára nem táppénzt, hanem betegszabadságot kap az arra jogosult, alkalmazásban álló munkavállaló, aminek költségét nem a társadalombiztosítás, hanem a munkaadó állja.

Egyre szigorúbb

Szintén emlékeztettek, hogy a táppénzt kifizető Egészségbiztosítási Alap egyenlege 2003-ban mint 300 milliárd forintos hiányt mutatott, ami 2004-ben és 2005-ben tovább nőtt, így a fenntarthatóság érdekében azóta folyamatosan szigorították a táppénz igénybevételének lehetőségét és összegét meghatározó szabályokat.

Adatsoruk értékelését megnehezíti, hogy 2005–2013 között 45-ször változott a vonatkozó törvény – írják a statisztikusok, akik enne ellenére világos összefüggéseket tártak fel. (2015-re is szigorodtak a szabályok.)

Összességében elmondható, hogy a vizsgált 9 év alatt a táppénzen lévők napi átlagos száma 102 ezer főről 54 ezer főre, a táppénz-megállapítások száma pedig 1 millió 252 ezerről 825 ezerre csökkent, míg a táppénzes napok száma 37 millióról 20 millióra mérséklődött - írja az Adó Online.

Spórolás és félelem az adatsor mögött

A táppénz iránti „érdeklődés” trendszerűen először 2007-ben csappant meg, amikor a biztosítási jogviszony megszűnését követően igényelhető passzív táppénz időtartama 90 napról 45 napra csökkent. A következő törés 2010-ben történt, nagyrészt a 2009 augusztusában bevezetett új szabályozás nyomán, amikor is a táppénz összege a naptári napi átlagjövedelem 70 százaléka helyett annak 60 százalékára (kórházi ellátásnál 60 helyett 50 százalékára) csökkent, ezen túl pedig 30 napra mérsékelték a passzív táppénz lehetséges időtartamát.

Merjen beteg lenni, a főnök se bánja

Egy tavalyi felmérés szerint a hazai dolgozók alig fele szokott betegszabadságot kivenni és szinte mindenkivel megesett már, hogy betegen kellett dolgoznia. 32 százalék félti a munkahelyét, 26 százalékuknál pedig nem megoldott a helyettesítés, ezért nem élnek ezzel a lehetőséggel. Pedig a munkáltatók állítólag nem szeretnék, hogy betegen dolgozzanak az embereik.

A táppénz igénybevételének egyenletes, nagymértékű csökkenése 2012-ig folytatódott, miután 2011 májusában a táppénz maximális összegét a felére csökkentették, 2011 júliusában pedig eltörölték a passzív táppénzt.

A szabályok folyamatos szigorítása nyomán az 1 hónapnál tovább tartó esetek száma és aránya is évről évre csökkent, a rövid, 1–6 napig tartó táppénzes esetek aránya folyamatosan nőtt, 2013-ra az összes eset 45 százalékát tette ki.

„A tendenciában tükröződik a munkavállalóknak az a törekvése, hogy minél kevesebb időt töltsenek táppénzen. A táppénz összegét jelentősen csökkentő szabályozások, a munka elvesztésétől való félelem, illetve a helyettesítés megoldatlansága miatt a dolgozók hajlamosabbak lehetnek a táppénzes állomány helyett rendes szabadságukat felhasználni, vagy betegen is munkába állni.” - értékeli az adatsort a KSH.