A transzferárazással összefüggő adminisztrációs feladatokhoz kapcsolódóan kiszabható bírságtételek igen jelentős mértékűek, első alkalommal nyilvántartásonként – a mulasztás súlyától függően – maximálisan kétmillió forintig terjedhetnek, de ismételt mulasztás esetén ennek többszörösére is rúghatnak.
Éppen emiatt érdemes tisztában lenni azokkal a szempontokkal, melyeket az adóhatóság is vizsgál és mérlegel az ellenőrzés során. Egy-egy publikált ellenőrzési eset alapján már orientálódhatunk a NAV elvárásait és álláspontját illetően, a hasonló tényállások alapján kiszabott bírság mértéke azonban jelentős eltéréseket mutathat, hiszen annak megállapítása az illetékes adóhatóságok mérlegelési jogkörébe tartozik.
A legjelentősebb mulasztás természetesen az, ha az arra kötelezett adózó egyáltalán nem készít transzferár-dokumentációt a kapcsolt vállalkozásaival kötött, 50 millió forintot meghaladó értékű ügyleteire. Ilyenkor méltányosságra okot adó körülményként legfeljebb az értékelhető, ha az adózó korábban ilyen mulasztást még nem követett el, illetve ha a tranzakció értéke nem haladja meg jelentősen a jogszabály szerinti – kivételre jogosító – értékhatárt.
Utóbbi esetben is tisztában kell lenni azonban azzal, hogy a kis értékű ügyletek tekintetében csak az adminisztrációs teher alól mentesül az érintett adózó, a szokásos piaci árra vonatkozóan ilyen esetekben is rendelkezni kell információval, a társasági adóalapot pedig annak ismeretében és figyelembe vételével kell kimutatni, szükség esetén korrigálni - figyelmeztet cikkében együttműködő partnerünk, az Adó Online.
A vállalkozások, különösen a nagyobb cégcsoport tagjai, gyakran esnek abba a hibába, hogy a kapcsolt vállalkozásokkal kötött ügyletek nagyobb részét dokumentálják, ugyanakkor egyes csoportvállalatokra, vagy tranzakciókra nem készül nyilvántartás. A kötelezettséggel érintett tételeket legegyszerűbben a szállító-vevő folyószámlák áttekintésével lehet azonosítani, ellenőrzés során az adóhatóság is ezt teszi.
Fontos egyszerűsítési lehetőség az összevont nyilvántartás készítése, amikor a hasonló, vagy egymással szorosan összefüggő ügyleteket egyetlen dokumentációval fedjük le. Ezt a döntésünket azonban kötelezően indokolni kell a nyilvántartásban, mivel ennek elmulasztása ugyancsak bírság kiszabását vonhatja maga után. Az összevonhatóság értékelése különös körültekintést igényel, mivel sok esetben az egyes ügyletek külön-külön történő értékélésével a cég mentesülhet a nyilvántartás készítése alól, amennyiben azok 50 millió forintnál kisebb értékűek. Ha azonban ténylegesen összevonandók és egyben dokumentálandók lennének az ügyletek, bizonyosan számíthatunk bírságra az el nem készített nyilvántartás miatt.
A tartalmi hiányosságok már fajsúlyosabbak, s ez a bírság mértékének meghatározásakor is fontos szempont. Ilyen hibának számít, ha a piaci ár meghatározásához választott módszert nem jelöljük meg, ha a szokásos piaci árat vagy ártartományt nem mutatjuk be, vagy amikor olyan lényegi részek maradnak ki a dokumentációból, mint amilyen például a funkcióelemzés, az alkalmazott árat alátámasztó összehasonlító elemzés, vagy az ehhez felhasznált adatok bemutatása.
Ezekben az esetekben azonban már nem csak a mulasztási bírságot érintően számíthatunk szigorúbb elbírálásra, de az alkalmazott ár alátámasztottsága és ezen keresztül a társasági adóalap helyessége is megkérdőjeleződhet. Éppen ezért ezeknek a lényegi elemeknek a dokumentációban történő bemutatásán túl azok tartalmi helyességére kell különösen nagy hangsúlyt fektetni.
Mindezek miatt tehát érdemes körültekintően eljárni a transzferár-nyilvántartás összeállítása során, melyre vonatkozóan a részletes előírásokat a 22/2009. PM-rendelet tartalmazza.
