Még mielőtt azt gondolnád, hogy ez valami másról szól, mint ami neked fontos lehetne, javaslom olvasd végig. Nem véletlenül került be az Érthető Jog írásai közé, még ha ezúttal kicsit rendhagyó is.

Gondolhatnánk, hogy valószínűleg nem sok közös van a bútorasztalosban és az ügyvédben. Pedig több is, és köztük van egy nagyon lényeges közös pont. Még akkor is, ha soha életükben nem találkoztak, nem beszéltek, még csak nem is tudnak egymás létezéséről. Bebizonyítsam?

A közös pontok

Először is mindketten láttak – sőt jobb esetben használtak is – már szekrényt és szerződést is. Ez kétségtelen tény, hogy közös pont lehet.

Közös pont az is, hogy mindketten rendelkeznek egy szakmával. A bútorasztalos tud bútorokat készíteni, az ügyvéd pedig szerződéseket. Hát ez nyilvánvaló (remélem).

Van még egy közös pont. Egyikőjük sem ért a másik szakmájához. Persze kivételek mindig akadhatnak, mert lehet olyan ügyvéd, aki egyébként még bútorasztalos is, de azt sem zárhatjuk ki, hogy olyan bútorasztalos is élhet valahol, aki előtte ügyvéd volt. Jó-jó, az esély igen kicsi, de elméletileg nem zárható ki teljesen. Gondoljunk csak Harrison Fordra, aki ácsból lett világhíres színész, egykor George Lucasnak készített szekrényeket.

Miért fontos, hogy egyikőjük sem ért a másik szakmájához?

Több tényező is igen lényegessé teszi ezt az egyébként közös pontot a két szereplőnk életében.

Az ügyvéd szeretne egy szép nagy szekrényt. Mindenki látott már szekrényt. Így hát nem lehet olyan nagy dolog kigondolni, hogy milyen is legyen és az alapján megcsinálni, nem?

Mindenki tud szekrényt készíteni?

Először is fontos, hogy milyen anyagból készül. Nem mindegy, hogy a polc meghajlik-e majd a

Azt hiszem értjük, hogy miért is egy külön szakma a bútorok készítése.

Mi a helyzet egy szerződéssel?

Hiszen csak le kell írni, hogy én mit adok és mit kapok, no meg a másik félnél is ugyanezt. Legyen benne határidő, meg írjuk alá. Ja, és egy dátum sem ártana, azt is szoktak odatenni. És még láttunk olyat, amiben kikötik a bíróságot, meg van benne kötbér, kamat, felmondás, elállás stb. Egyszerű, csak veszem azt, amit a szomszéd Jóska átküldött, és kicserélem a neveket, időt, helyet. Az biztos jó lesz, Jóska mondta, hogy ügyvédtől van. Vagy mégsem?

Az ügyvéd is egy külön szakma. Nem véletlenül.

Nem mindegy, hogy hova teszünk kötbért, hova nem. Hogy felmondjuk, vagy elállunk. Hogy van-e és milyen bíróság kikötve. És még hosszan-hosszan sorolhatnám, hogy mi esik a „nem mindegy” kategóriába.

Most már láthatjuk, hogy annak ellenére, hogy a képzeletbeli bútorasztalosunk és ügyvédünk soha nem találkoztak, mégis van bennük egy közös dolog.

Egyikük sem ért a másik szakmájához.

Mi a jó megoldás a két szereplőnknek?

Ha ügyvédként szekrényt akarok csináltatni, akkor keresek egy bútorasztalost, aki ért hozzá és megcsinálja. Sőt, előtte még tanácsot is ad, hogy mit lehet, mit javasol, mi nézne ki jól és mi lesz majd használható.

Ha bútorasztalosként szerződést szeretnék? Akkor pedig nem a szomszéd Jóskához fordulnék, aki már látott szerződést, hanem egy ügyvédhez, aki meg tudja írni. Aki tudja, hogy mi fontos és mi nem annyira. Aki tudja, hogy mikor, mit és legfőképpen miért írunk a papírra.

Ha még mindig kételkednénk benne, hogy szakmai kérdésben az a jó, ha szakemberhez fordulunk (még ha fizetni is kell érte), akkor álljon itt még egy megfontolandó érv.

Miért fordul egy ügyvéd is ügyvédhez a saját ügyében?

Egy külső szem mindig könnyebben észreveszi azt, ami lényeges és könnyebben elengedi azt, ami bár érzelmileg fontosnak tűnik, valójában nem olyan lényeges.

Az ember, ha benne csücsül egy problémában, egy megoldandó helyzetben, sokszor nem tudja különválasztani a lényegest a kevésbé fontostól.

Ha ügyvédként egy olyan szekrényt akarunk, amit az újonnan épült szállodában láttunk, hajlamosak vagyunk ragaszkodni ahhoz a képhez, amit elraktároztunk magunkban. Ilyenkor nehéz lemondani valamiről, ami az adott körülmények között nem lenne jó választás. De ugyanígy van ez egy bútorasztalossal is, ha jogi kérdésről, netán vitáról van szó. Ami számára fontos, nem feltétlenül a legfontosabb az ügy szempontjából. Egy kívülálló sokkal inkább képes érzelmek nélkül megvizsgálni, látni a dolgokat. Ezért van, hogy egy ügyvéd is ügyvédet keres, ha a saját ügyében kell eljárni.

Mindez nem jelenti azt, hogy nem kell részesévé válnunk a saját ügyeinknek. Épp ellenkezőleg! Sőt az sem árt, ha némi információval mi magunk is rendelkezünk, vagy ha nem, akkor kérdezünk, tanulunk, hogy megértsük mi zajlik körülöttünk.

Még egy fontos dolog: a fentiek igazak a cukrászokra, pékekre, autószerelőkre, tanárokra, fodrászokra, marketingesekre, sofőrökre, könyvelőkre, zenészekre... sőt még a foci edzőkre is. Bár a focihoz mindenki ért, vagy mégsem?

Következő cikkünkben ismét a megszokott módon, egy jogi előírás érthető bemutatásával jelentkezünk.

A cikk szerzője: Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd