Az, ha egy vállalat vállalja, hogy a pályakezdő fiatalok mellé mentort állít, az sok esetben pozitív hatással van a fiatalok jelentkezési kedvére, illetve hosszú távon, ha a program jól működik, elősegíti a fiatalok megtartását is. Ennek az az oka, hogy egy igazi mentor idővel olyan példaképpé válik, akire felnéznek a mentoráltjai, ami azért fontos, mert – ahogy mostanában rengeteg fórumon, illetve tapasztalati úton is találkozhatunk vele – az emberek nem a vállalathoz, hanem az emberekhez lojálisak. Mentornak lenni hatalmas felelősség – és nem mindig kifizetődő.

1. Először is tapasztalattal és tudással, amivel segíti a boldogulást az ismeretlenben, viszont nem a mentorált helyett dolgozik. Rá kell világítania a hiányosságokra, illetve a megoldási lehetőségekre, de magát a folyamatot engednie kell, hogy a mentorált oldja meg.
2. Képesnek kell lennie átadni ezt a tudást, hiszen enélkül nem tud működni az egész folyamat. Számos nagyon okos szakember van, aki bármit meg tud oldani, viszont továbbadni, elmagyarázni nem tudja a folyamatokat és ok-okozati kapcsolatokat.
3. Hinnie kell a mentoráltjában és emberként is megismerni, megérteni őt. Mindig nyíltnak és őszintének kell lennie, még akkor is, ha ezzel megbántja a másikat. Az őszinte kritika az, amiből a legtöbbet tanulhatunk, viszont fontos, hogy a megfogalmazás ne legyen nyers, mert azzal sérülhet a felek közötti kapcsolat.
4. Rá kell érnie. Ha valaki vállalja, hogy mentor lesz, vállalnia kell azt is, hogy mindig jelen lesz és segít akkor, amikor a mentoráltjának szüksége van rá. Eleinte ez nyilván sűrűbben előfordul, később viszont fokozatosan egyre ritkábbá fognak válni ezek az alkalmak, ahogy a mentorált is beletanul a feladatokba, és felveszi a ritmust.
5. Nyitottnak és türelmesnek kell lennie, hiszen hosszú távon bosszantó lehet, hogy valaki folyton kérdez, és kizökkenti a saját munkájából, miközben neki is számos határidős feladata van. Nem szabad elbagatellizálni, illetve kigúnyolni a mentoráltakat, mert ezzel is rombolja a kapcsolatot kettejük között.

Kép: Pixabay

Ahogy korábban is írtam, a mentorálás komoly felelősséggel jár. Pontosan ezért akkor, ha valaki ezt nem tudja szívvel-lélekkel felvállalni, nem szabad elkezdeni, mert abban a pillanatban, hogy a mentorált tehernek érzi magát, a kapcsolat megtörik, és a „mentorálás” mint olyan értelmetlené válik, ami több hátrányt hoz, mint hasznot.

Összességében viszont, úgy vélem, hogy egy igazi mentor minden fiatal álma. Akik ambíciókkal vágnak bele a munka világába, lelkesen az új kihívásoktól, tisztelettel tekintenek arra, aki tudásából, idejéből és energiájából arra áldoz, hogy ők is jobbak lehessenek. A pályakezdés minden fiatal számára egy új és ijesztő időszak. Ha ilyenkor kapnak egy példaképet, aki hiteles, és ő is úgy tekint a mentorálásra, mint küldetésre, melynek a fejlesztés a célja, szárnyakad ad egy fiatalnak. És mi mást is akarhatna egy vezető, mint azt, hogy alkalmazottai szárnyaljanak?

Szerző:

Gyenei Orsolya Ildikó