Kép: SXC

A gazdasági társaságok esetében gyakori, hogy az üzleti partnereiktől behajtási költségátalányról lemondó nyilatkozatokat kapnak. A nyilatkozatok birtokában a számviteli törvény előírásainak megfelelően rendkívüli bevételként számolják el az elengedett követelést. Számviteli szempontból a behajtási költségátalány tartozásnak minősül, azt kötelezettségként szükséges a kötelezett könyveiben rögzíteni. Erre nem csak abban az esetben van szükség, ha a jogosult azt ténylegesen követelte az adóstól, mert a fizetési kötelezettség a jogszabály alapján a késedelembeesés tényével beáll.

(Tulajdonképpen az is értelmezési hiba, hogy a költségátalány felszámítását kötelezettségként és nem jogként értelmezik.)

A behajtási költségátalány kizárása vagy negyven eurónál alacsonyabb összegben történő meghatározása semmis, de a jogosult a költségátalány iránti igényéről a későbbiekben lemondhat, vagy elengedheti, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:46. §-ában rögzített elszámolási sorrendet is megváltoztathatja. Ha a jogosult a szerződéskötést – és a teljesítési határidő beálltát – követően, de még a költségátalány összegének beérkezése előtt kifejezett nyilatkozattal lemond annak összegéről, a kötelezett a behajtási költségátalány összegét kivezeti a kötelezettségek közül, és annak összegét – ha ahhoz beszerzett eszköz nem kapcsolódik – a számviteli törvényről szóló 2000. évi C. törvény 86. § (3) bekezdés h) pontja alapján rendkívüli bevételként mutatja ki – figyelmeztet a Mazars adószakértői iroda legfrissebb blogbejegyzésében.

Az Itv. 17. § (1) bekezdés n) pontja szerint mentes az ajándékozási illeték alól a 18. § (2) bekezdése alapján a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgyát nem képező ingó vagyontárgyaknak térítésmentes eszközátruházás keretében történő, gazdálkodószervezet általi megszerzése, illetve a követelés gazdálkodószervezetek közötti ajándékozás – ideértve a követeléselengedést és a tartozásátvállalást is – útján történő megszerzése.

Az Itv. 11. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy az ajándékozási illeték tárgyát képező vagyonszerzést a 17. § (1) bekezdés c), k), l), m), p), r), s) és t) pontja alá eső ügyletek kivételével az állami adóhatósághoz 30 napon belül be kell jelenteni. A bejelentésre az Itv. 91. §-a az irányadó. Tekintettel arra, hogy a fenti rendelkezés az Itv. 17. § (1) bekezdés n) pontját nem nevesíti a kivételek között, ezért a behajtási költségátalányról való lemondást bejelentési kötelezettség terheli. Maga a bejelentés történhet sima levélben, kötetlen formában, vagy az AVBA nevű adatlapon.

A társaság a jogügylet bejelentésével egyidejűleg nyilatkozhat az illetékmentességre jogosító feltételek fennállásáról. Amennyiben az ajándékozás bejelentésére az AVBA elnevezésű adatlapon kerül sor, az illetékmentesség igénybevételéről az AVBA-5 lap 5. pontjában nyilatkozhat a vagyonszerző.