Munkáltatóként kötelesek vagyunk a munkavédelmi oktatást olyan időközönként és tartalommal megtartani, hogy a munkavállalónk elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt rendelkezzen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat. Az oktatást rendes munkaidőben kell megtartani, és szükség esetén időszakonként - a megváltozott vagy új kockázatokat, megelőzési intézkedéseket is figyelembe véve - meg kell ismételni.
Mindenek előtt
Az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a résztvevők aláírásával ellátva írásban kell rögzítenünk. A munkavédelemről szóló törvény szerint a munkavédelmi ismeretek megszerzéséig a munkavállaló ugyanis önállóan nem foglalkoztatható. Ebből téves azt a következtetést levonni, hogy a dolgozó a munkavédelmi oktatásig munkába állhat, amennyiben felügyelet mellett dolgozik. Egyrészt a törvény egyértelmű a tekintetben, hogy a munkába álláskor a munkavállalónak rendelkeznie kell a szükséges munkavédelmi ismeretekkel. Másrészt a munkavédelmi ismeretek megszerzése nem minden esetben azonos pusztán az oktatás teljesítésével.
A munkavédelmi oktatásnak az egyik legfontosabb szerepe, hogy a munkabalesetet megelőzze, illetve annak bekövetkezésekor kellő szakmai hátteret biztosítson a dolgozónak azzal kapcsolatban, mit kell tennie.
Mi számít munkabalesetnek?
A munkabaleset olyan baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során, vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás igénybe vétele során éri.
Súlyos az a munkabalesetnek számítanak az alábbiak:
- a sérült halálát (halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek bekövetkezésétől számított egy éven belül a sérült orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben életét vesztette), magzata vagy újszülöttje halálát, önálló életvezetését gátló maradandó károsodását;
- valamely érzékszerv, érzékelőképesség, illetve a reprodukciós képesség elvesztését vagy jelentős mértékű károsodását okozta;
- orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást;
- súlyos csonkulást, hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének elvesztését (továbbá ennél súlyosabb esetek);
- beszélőképesség elvesztését vagy feltűnő eltorzulást, bénulást, illetőleg elmezavart okozott.
