A Honda a 2008-as modellév tiszteletére apró simításokat végzett környezetbarát modelljén, a Civic Hybriden. A változtatások tulajdonképpen jelentéktelenek, nem is miattuk próbáltuk ki éppen most az autót: egyszerűen kíváncsiak voltunk arra, hogy a japán gyár hogyan készül a hamarosan beköszöntő, kőolaj nélküli időkre. (A környezetvédelmi tárca többek között ezt a típust is választhatja, miután hibrid autók beszerezését fontolgatja.)
Az elsők között
A Honda az elsők között ismerte fel, hogy valamit tenni kell. Már 1999-ben előállt első hibrid modelljével, az Insighttal. Az autó két évvel követte a világ első benzines-elektromos négykerekűjét, a Toyota Priust, és sorsa nem is lehetett más, mint hogy állandóan összehasonlítgatták japán versenytársával.
A modell 2006-ban adta át helyét végleg a Civic Hybridnek, és az gyakorlatilag azóta változatlan formában kapható. A 2008-as modellév miatt a mérnökök nem erőltették meg magukat. Ha a változtatások közül valamit mégis kiemelnénk, az talán az lenne, hogy immár xenon fényszórókkal szállítják az autót. A Civic Hybridhez nem is nagyon kellett hozzányúlni, kiforrott, jól összerakott modell, ezt kár is lenne vitatni.
A Honda kizárólag négyajtós karosszériával forgalmazza a hibrid kivitelt, ezzel is hangsúlyozva, hogy a konzervatívabb, megfontoltabb vásárlókra számít. Rögtön azt is üzeni, hogy az autótól nem várható a három- és ötajtós modellből sugárzó sportosság és energia. A fehérben pompázó tesztautóra azonban nem lehet mondani, hogy nincs benne élet, az utakon feltűnő jelenségnek bizonyul, sokan bámulnak utána. A színválasztás mellett ebben nagy szerepe van annak is, hogy csomagtartójára diszkrét spoilert szereltek, melynek köszönhetően azok figyelmét is magára vonja, akik különben lazán elsétálnának mellette.
Különleges hangulat
Hogy az autó egyértelműen azonosítható legyen, hátulján jól láthatóan kiemelték a Hybrid feliratot, azonban ettől és a különleges, aerodinamikailag tökéletes felniktől eltekintve a környezetbarát hibrid nem különbözik hagyományos benzines társaitól. A beltér nem olyan űrhajós, mint az ötajtósban, de így is nagyon látványos: a műszerfal szépen kidolgozott, a kékes háttérvilágítás pedig megadja azt a különleges hangulatot, amire egy hibridben vágyunk.
Mindez hatványozottan igaz a műszerfalból kiemelkedő, digitális sebességmérőre: nagyon jól látható, de legalább ennyire fontos, hogy nagyon jól néz ki. A Civic kormánya is az egyik legjobb, amit az autóipar manapság felmutathat, tökéletes fogású és méretű. A gombok is a lehető legjobb helyen vannak rajta, egyszerűen tökéletes. Az egyetlen eltérés a hagyományos változatokhoz képest, hogy a fordulatszámmérőn nagy betűkkel virít a Civicben dolgozó hibrid hajtásnak a felirata (IMA), a bal oldalon pedig kis grafikon mutatja, hogy az elektromotor éppen mennyit segít be a hajtásba, illetve hogy az akkumulátor mennyit tölt.
Az üléspozíció nagyon jó, ráadásul a székek kiválóan tartanak. Elöl-hátul megdöbbentően nagy a tér, kényelmesen lehet elhelyezkedni a négyajtós limuzinban, melyet valóban első osztályú anyagokból és minőségben szerelnek össze. Jár viszont fekete pont is, egyfelől a szürke kárpitok miatt, másrészt azért, mert az akkumulátorokat a hátsó pad alatt helyezték el, így a támla nem dönthető, be kell érni a hátsó fedél alatt található 350 liternyi hellyel. Soknak éppenséggel ez nem nevezhető, de azért lehet vele gazdálkodni.
Nézzük a környezettudatosságot
A Civic Hybridet kicsit furcsa vezetni, az Integrated Motor Assist névre keresztelt rendszere ugyanis másképp működik, mint a Priusé. A fékezéskor keletkező energiát a Honda is visszatáplálja (a fékerőkicsit nehezen adagolható, hozzá kell szokni, hogy néha emberesen meg kell taposni), az elektromotort viszont csak segéderőként alkalmazzák, önállóan nem tudja hajtani az autót. A villanymotor húsz lóerős, és a hajtásba akkor segít be, ha nagyon muszáj. Az akkumulátorokat motorféküzemben is tölti a rendszer, ennek megfelelően a benzinmotor minden egyes megállás után leáll; klíma, világítás, rádió, minden az akksikról megy. A fékről lelépve a motor máris, késedelem nélkül indul.
A benzinmotor a Jazz 95 lóerősre pumpált 1,3-asa. A Honda állítja, hogy az autó úgy megy, mint egy 1,8-as, ám ez nem teljesen igaz. Kétségtelenül érződik a villanymotor segítsége (az össznyomaték 167 Nm), de ettől nem lesz torpedó az autó, maradjunk annyiban, hogy erőben körülbelül egy 1,6-os szintjén van. A váltó fokozatmentes automata, van sport üzemmódja is, mely tud úgy tenni, mintha némi gázfröccs kíséretében vissza-visszaváltana.
Hiába azonban az innovatív technológia, fogyasztást tekintve a rendszer nem képes csodákra. Városi használatban simán benyakal hét litert száz kilométerenként, ami nagyjából ugyanannyi lehet, mint az 1,6-os fogyasztása. Emiatt talán felesleges kifizetni a nagy felárat - a hibrid 5,49 millió forint -, miközben az alapváltozat ennél egymillióval olcsóbb. A hibridben, persze, gyakorlatilag minden létező extra benne van, de még így sem biztos, hogy visszahozza az árát.
Más a helyzet, ha a környezettudatosságot és a nagy riválist nézzük: akinek kicsit is fontos a bolygó sorsa, vegye csak nyugodtan a hibridet, plusz a Prius alapváltozatával szemben másfélmillió forint az árelőnye. A Civic Hybrid hajtáslánca nem annyira fejlett, mint a Priuszé, de sebaj.
Megjelent a Piac és Profit magazin júliusi-augusztusi számában.
További tesztek az Autóblog.hu-n, ahol még több Honda-tesztet és fotógalériát is talál!
