Az új rendelkezés a 2019. július 1. és 2022. december 31. közötti időszakra 0 százalékban rögzítette az adó mértékét mind a közzétevő, mind a megrendelő számára. Érdekes módon tehát a reklámadótörvény továbbra is hatályos, mindössze néhány további kiegészítő rendelkezést szúrtak bele, melyek az évközi hatályba lépésük miatt rendezik a reklámközzétevők 2019-es kötelezettségeit.
A reklámadó mint adónem ezzel a „klinikai halál” állapotába került.Akik a szabályozást jól ismerik, hozzászoktak a reklámadó „innovatív” megoldásaihoz. Az nem világos, hogy a szabályokkal mi a pénzügyi kormányzat távlati célja.
Az indoklás szerint a változás „összefüggésben van azzal, hogy az Európai Unió Törvényszéke – szemben az Európai Bizottság döntésével – a lengyel bolti kiskereskedelmi adóban az állami támogatások uniós jogával összeegyeztethetőnek tartotta az adónem sávosan progresszív mértékrendszerét, azaz azt a mértékrendszert, amely eredetileg a reklámadóban is alkalmazandó volt”.
Magyarul: a kormányzat abban bízott, hogy az Európai Bizottság éles kritikái, amelyek alapján már korábban át kellett alakítani a többkulcsos rendszert, az Európai Bíróság előtt alaptalanoknak bizonyulnak. Ez a várakozás időközben valóban beigazolódott. A döntés ugyanis júniusban megszületett, és a Törvényszék mindenben a magyar kormánynak adott igazat. Ez alapján úgy tűnik, hogy a reklámadó eredeti progresszív adómértéke mégsem minősül szelektív állami támogatásnak. A Törvényszék döntése ellen ugyan lehet fellebbezni, ezzel együtt a magyar kormányzat helyzete kedvező. Éppen ezért lehet meglepő a reklámadó átmeneti felfüggesztése.
A jelenlegi helyzetben a reklámmegrendelőknek – úgy tűnik – nincs további teendőjük a reklámadóval.
A legnagyobb probléma azokkal a közzétevőkkel volt, akik ilyen nyilatkozatot nem voltak hajlandók kiállítani (pl. Google). A törvényváltozás miatt a nyilatkozattételi kötelezettség a 2019. július 1-jétől 2022. december 31-éig tartó időszak adókötelezettségére azonban nem alkalmazható. A reklámközzétevőnek tehát nem kell nyilatkozatot adnia, vagyis a megrendelőnek sem keletkezik adókötelezettsége.
Figyelemre méltó, hogy a hosszabb távú (vagy folyamatosan teljesített)
Ami pedig a társasági adót illeti, szintén jó hírünk van. A taotörvény 2019. július 1. és a 2022. december 31. közötti időszakra kizárja annak a törvényi rendelkezésnek a kötelező alkalmazását, amelyik az évi 30 millió forint feletti reklámköltségeket nem elismert költségként nevesíti. Ez azt jelenti, hogy kizárólag az év első felében felmerült ilyen jellegű költségek esetén vizsgálandó, hogy a közzétevő nyilatkozata rendelkezésre áll-e, sőt 30 millió forint alatt még ezekre sem. Az utóbbi éves „keret” időarányosításáról a törvény nem rendelkezik, ami szintén előnyös az érintettek számára.
