Egy jó csapat mindig eredményesebb, mint egymás mellett működő egyének összessége. Hogy mitől válik az emberekből csapat, azt számos teória és módszer taglalja, de van egy dolog, amiben minden sikeres vezető egyetért.
Nem újdonság az a gondolat, hogy a legjobb szakember sem fog tudni egyedül annyi értéket, vagy annyi terméket előállítani, mint ha egy jól szervezett csoport részeként tenné ugyanezt. No akkor hajrá, építsünk csapatot.
Legyenek diplomásak? Legyen tapasztalatuk? Jó ajánlólevéllel jöjjenek? Beszéljenek nyelveket és legyenek jók a teszt eredményeik? Melyik szempont fontos, melyik nem? Aki régóta vezető, bizonyára látott már szétszéledni csapatot, látott már összezsugorodni nagy szervezetet. Eltűnt a kezdeti lelkesedés, és az a sok jó ember, akikbe annyi energiát fektettek elment, és elvitte azt a sok tudást, amit felhalmozott az évek során. Mi a garancia, hogy ezek a jól kiválogatott emberek hosszú-hosszú évekig együtt maradnak?
Az egyik maga a vezető, ahogy a céljait odateszi az emberei elé, ahogy motiválja őket, ahogy következetesen bánik velük, vagy éppen „kénye-kedve” szerint. A vezető ereje a munkatársai munkára való hajlandóságban rejlik, ezért figyelmet kell fordítania arra, hogy az energiájának egy része a csoport szellem fenntartására menjen!
Hogyan tűzzünk ki megvalósítható célokat?
Csak olyan céllal érdemes foglalkozni, ami valóban fontos nekünk, mert abban lesz az energia, és ott fognak tényleg történni az események, egy ilyen célért sokkal többet megteszünk, mint egy olyanért, amit csak úgy kaptunk, vagy csak azért szeretnénk neki megfelelni, mert a környezet ezt várja el tőlünk. Az úgynevezett SMART célok épp ilyenek.
Van ennek egy jól bevált módja, érdemes megkérdezni sikeres vezetőket, egyet fognak érteni vele. Ha a csoportnak van egy világos kitűzött célja, ezt mindenki ismeri, érti és hajlandó tenni érte nap, mint nap, akkor megvan az a ragasztó anyag, ami sikerrel összetarthat egy csoportot. A közös cél ereje fenn tudja tartani a csapatszellemet még komoly megpróbáltatások közepette is.
Természetesen ez önmagában nem elég ahhoz, hogy a csoport sikeres legyen. Kell a szakértelem, a tapasztalat, szükségesek az egyéni készségek, de a csoport létezésének értelme és hajtóereje a közös célban rejlik.
Érdemes megvizsgálni minden vezetőnek a csapatát. Feltenni a kérdést: „Mi az a cél, amiért dolgozunk?”. Remélhetőleg egységes válaszok jönnek, de ha nem, itt az ideje a célok felfrissítésének.
A csapatok létét mindig a közös cél határozza meg, de emellett fontos tényező még, hogy a tagjai önmagukat a csoporthoz tartozónak tekintik, kapcsolatban vannak egymással, függnek egymástól, és részei az egymáshoz kapcsolódó szerepek rendszerének. A közös célok elérését nagyban segíti, ha ezek a szerepek tisztázottak, és megfelelnek a csoporttagok egyéni képességeinek és preferenciáinak. A csapat felépítésekor tehát nem lehet a szakmai tudás az egyetlen szempont.
Az emberek ugyanis nem képesek a munkahelyre érkezve levetkőzni személyiségüket, elhagyni korábbi tapasztalataikat, amelyek mind meghatározzák a viselkedésüket. A különbségek pedig hátráltató tényezőből hatékonyságnövelő eszközzé válhatnak úgy, hogy személyisége kiteljesítése révén a munkavállaló elégedettebbé válik. Neki való pozícióban a munkát korábban hátráltató is produktívvá válhat, összességében pedig növekszik a hatékonyság, és javul a munka minősége is. A csoport ereje viszont azt is jelentheti, hogy egy csapatban kiválóan teljesítő személy onnan kiemelve csalódást okoz. De fontos leszögezni: nincs „ideális” csapattag, és nincsenek – vagy csak extrém esetben vannak – olyanok, akik számára semmilyen módon nincs hely.
