Mi lesz a tévével?

A technológiai guruk tíz éve még azt vetítették előre, hogy a média konvergenciájának jegyében az asztalhoz kötött komputer és a világháló beleolvad a tévékészülékbe. Azóta az internet kilépett a szövegalapúságból, a rajta elérhető hang- és képtartalmak gazdagsága felülmúlt minden korábbi elképzelést, s közben elterjedtek a hordozható személyi számítógépek.

A helyhez cövekelt tévékészülék piaci pozíciójának megőrzésére a készülékgyártók a high-definition (HD) tévékkel és házimozirendszerekkel erősítenek, amelyekhez az interaktivitást lehetővé tevő HD-műsorszórást, a DVD-fronton pedig a Blue Ray lemezeket kínálják. A DVD-eladások azonban öt éve nem látott mélységben vannak, és a HD tv sem terjed gyorsan (az USA-ban 17 millió háztartásban van ilyen, csak éppen hozzá való adás híján).

Mint a mesebeli szellem a palackból, úgy szabadult ki a mozgókép az elmúlt években a tévéképernyőkből. A készülékek összekapcsolhatósága és az új fájlformátumok lehetővé tették, hogy a tartalmak könnyedén áthelyezhetők legyenek egyik gépről a másikra, akár pen drive-val, akár internetkapcsolaton keresztül.

Korszerű képcső

Miután öt éven át több cég próbálta - kevés sikerrel - pénzfizetésre bírni az interneten tévézőket-mozizókat VOD-szolgáltatásokon keresztül (video-on-demand), a piac felfigyelt a mozgókép (angol szövegkörnyezetben: video) internetes térhódítására. Különösen, amikor 2006 őszén a Google 1,65 milliárd dollárért megvásárolta a 2005 februárjában alapított YouTube-ot, a fogyasztók által generált tartalmak médiumát. Az ügylet idején havi 72 millió látogatót fogadó portál nem tett mást, mint beletenyerelt a túlsúlyos tinédzserek által forgatott ökörködések és más muris házivideók iránti, addig kiaknázatlan érdeklődésbe. Nem kellett sokáig várni, hogy a YouTube-felhasználók feltöltsék kedvenc filmjeik jeleneteit, gyerekkori tévéfelvételeiket is. Egy ideig úgy tűnt, az on-line film- és tévénézés a Napsterhez hasonló véget ér: a Premier Liga és a Viacom-konszern külön-külön pert indított a YouTube ellen. A Viacom egymilliárd dolláros kártérítést igényelt, amiért 150 ezer jogosulatlan klipet 1,5 milliárd alkalommal néztek meg a „jutyúbozók".

De megindult a közeledés: 2006-ban a Disney volt az első stúdió, amely megengedte, hogy tévéműsorai (Lost, Született feleségek) hozzáférhetők legyenek az iTunes-on. Példáját az összes médiakonszern követte. A YouTube ekkortájt kötött üzletet a Sony BMG-vel, a Universallal és a CBS-szel, mely megállapodások az on-line reklámbevételek megosztásán alapultak. Az IBM globális felmérésében a megkérdezettek 70 százaléka a fizetős szolgáltatások helyett az ingyenes, reklámbevételekből finanszírozott modellt favorizálja. 2008-ban megközelítőleg 565 millió dollár reklámbevétel mozgott az on-line videózás körül.

Az elmúlt három évben a nagy tévétársaságok saját honlapjaikon sorra tették hozzáférhetővé műsoraik kedvcsináló klipjeit, később teljes műsorszámaikat. Az NBC.com 2007-ben félmilliárd on-line tévénézést jegyzett. Egyes világmárkák, túllépve a reklámfilmek keretein, kifejezetten on-line közönségnek készített, világhírű filmrendezők rövid alkotásaival népszerűsítik nem is annyira egyes terméküket, mint inkább cégük imázsát (cross promotion).

A lefilmezett pillanat
Az új tévézési szokások kihatnak a közéletre. A valós eseményeket dokumentáló mozgókép, annak informáló ereje a világhálón ma mindennél erősebb. Már az iraki megszállás éveiben fontos szerepet töltött be az eseményeket rögzítő civil lakosság digitális felvételeinek megjelenése az interneten. A mozgóképek betörtek az off-line médiumok on-line-kiadásaiba is. Nincs olyan nagy nemzetközi hírügynökség, amely ne szolgáltatna mozgókép-felvételeket a szöveges hírei mellé. A világ átlátszóbb: a láthatóság alapvető, a kényes társadalmi történések kevésbé titkolhatók el. A mozgóképes beszámolás az interneten politikai erőre tett szert, a web a meggyőzés és agitáció nyílt színtere lett. A gázai harcok során Izrael és a Hamasz egyaránt a YouTube-ra rakott fel filmfelvételeket saját álláspontja megvédésére és az események bemutatására, vélhetően azért, hogy elérjék a tévézésről leszokott fiatal korosztályt is, amely egyre inkább az internetről szerzi be napi kép- és információadagját.

Új szokások

Az IBM kutatásában megkérdezettek 76 százaléka mozizott már on-line (2007-ben még csak 27 százalék). Decemberben az amerikai internethasználók 80 százaléka nézett valamilyen videót is, összesen 14 milliárd videóra klikkeltek rá.

A netes tévézés és filmnézés ez idáig a netfüggő, számítógépőrült fiatalok specialitása volt. A 18-24 éves amerikaiak 288 percnyi videót néznek az interneten havonta, a LiveRail szerint többet, mint amennyit tévén. Ez egybevág a Magna Global közlésével: a hagyományos tévécsatornák nézőközönségének átlagéletkora elérte az ötven évet. A felnőtt korú, amerikai kábeltévés előfizetők 95 százaléka tévéműsort továbbra is a tévékészüléken szeret nézni, de 35 százalékuk már interneten is látott.

A netes tévézés/filmnézés legfőbb erénye, hogy nem kell fix műsoridőhöz alkalmazkodni, ami rohanó életmódunk közepette életkortól függetlenül egyre inkább lehetetlen. Ezt a flexibilitást a késleltetés is lehetővé teszi: az adásokat a kábeltársaság által adott vevőkészülék merevlemezére lehet rögzíteni. Onnan azonban a film nem helyezhető át másik eszközre, és idővel törölni kell, ha újakat akarunk felvenni. Kezdenek bejáratódni a késleltetés on-line módozatai: a harmincasok ma éppúgy letöltik kedvenc tévésorozataik szezonjait a fájlmegosztó rendszereken keresztül, mint a tinédzserek.

Minden népszerű tévészériára áll egy friss felmérés eredménye: a The Office című BBC-széria amerikai verziójának minden ötödik nézője az interneten látja a legújabb epizódot.

Maroktévé

Hordozható lejátszón vagy mobiltelefonon az IBM felmérésében megkérdezettek 32 százaléka nézett mozgóképet. Hasonló az érték az iPod-tulajdonosok között (39 százalék).

A korszerű smart phone-okkal rendelkezők Amerikában átlagosan négy és fél órát töltenek a mobilinterneten, a britek ennek a felét. A 226 millió amerikai mobil-előfizető 42 százalékának van mozgókép lejátszására alkalmas telefonja, de csak 9 százalékuk néz rajta filmeket és tévét - többségében férfiak, havonta átlagosan 17-szer, egy alkalommal rendszerint 15 percig. Európában 13, globális szinten 25 országban tervezik a DVB-H technológián alapuló mobiltévé-szolgáltatás beindítását. Becslések szerint 2011-re félmilliárd ember lesz részese a mobiltévézésnek. Összehasonlításképpen: 2010-re 1,1 milliárd embernek lesz tévékészüléke a világban.

A monopóliumokat vesztett nemzeti telekom cégek érdeklődni kezdtek a mobiltelefonos képközvetítés iránt, különösen Ázsiában, ahol dollármilliókat fektettek az ebben az üzletben utazó cégek felvásárlásaira. 2007 júniusában elindult a YouTubeMobile, s ugyanekkor elérhetővé vált a YouTube tartalmainak egy része a komputert a tévével összekötő, oda iTunes-tartalmakat szállító Apple tv-készülékeken és az iPhone-okon is. Tévés tartalomszolgáltatók - mint a CBS és a Cnet - egész katalógusokat tettek elérhetővé mobiltévézők számára.

Több gyártó olyan wireless routerekkel rukkol elő, amely tetszés szerint átsugározza a filmeket, tévéműsorokat egyik képernyős készülékünkről a másikra. A tévé ezennel kilőve központi szerepéből.

Itt, ott, mindenütt

Az iparági nagyágyúk azt a víziót hirdetik, hogy a jövő otthonában mindenütt fogyasztjuk majd a külvilág képeit, a kezünkben elférő eszközökön éppúgy, mint a tévén és a hordozható számítógépünkön. A Parks Associates új felmérése szerint az igények túlmennek lakásunk falain: a szélessávú hozzáféréssel rendelkező amerikai háztartások 35 százalékában lenne igény rá, hogy házon kívül is fogni tudjanak a benti routerről médiatartalmakat. Becslések szerint 2012-re 50 millió háztartásban élnek majd ilyen alkalmazásokkal.

A tévénézés nem áll meg a mobilunknál és az iPodunknál. A Sony játékkonzolokra költözteti a műsort (PlayStation Portable), a Microsoft pedig az IPTV-szolgáltatást terjesztette ki az internetre kötött Xboxokra - a Netflix filmletöltős szolgáltatást egymillióan használják rajta. Tavaly átlagosan 25 órányi mozit néztek meg így. Elképzelhető, hogy a mai gyerekek már eleve a saját játékkonzolaikon történő képfogyasztáshoz szoknak hozzá, és sokkal kevésbé lesznek otthonosak a szülők parancsa által ki-be-átkapcsolt tévé használatában.

Tévézés mobilon

A mobiltévézés élményét többféle technológia alapozza meg. Az egyik az IP streaming, amely a mobiltelefonon keresztül működő internetkapcsolatot használja. A folyamatos műsorfutásra a 3G ad lehetőséget. Itthon mindhárom mobilszolgáltatónál lehetővé teszi a mobiltévézést e technológia felhasználásával – fizetni általában havidíjas rendszerben kell, de létezik csak adatforgalmon alapuló számlázás is –, és mindhárman törekednek arra, hogy folyamatosan bővítsék az elérhető tartalmak körét. A másik az EU által is preferált Digital Video Bordcast Handheld (DVB-H) rendszer: a földi műsorszóráshoz hasonlóan egy DVB-H adó sugározza a műsort, amelyet az erre alkalmas telefonkészülékek (jelenleg nagyjából öt cég gyárt ilyet) képesek fogni. Ezzel a módszerrel jelenleg az Antenna Hungária sugároz egy kísérleti adást. Olaszországban és Svájcban a DVB-H, míg Németországban és Csehországban DVB-T technológia segítségével nézhetnek bárhol tévét az emberek. A Solaris Mobile a SES ASTRA műholdjaival próbálja majd eljuttatni a tévéadásokat a mobiltulajdonosoknak, elfelejtve a földi sugárzást lehetővé tevő adókat. Ami a hazai eredményeket illeti, közel egyéves fejlesztési eredményét mutatta be az ITware most Barcelonában: a mobiltelevíziózást a közösségi szájtok élményével ötvöző a MOTIware-t, amelyet egy GOP-os K+F pályázat segítségével alkottak meg a szakemberek. A szoftverrel a felhasználók akár műsornézés közben tudnak kommunikálni, véleményt cserélni – függetlenül attól, hogy a telefonok milyen operációs rendszerrel működnek –, könnyen lehet kezelni a mobilkészülékeken elérhető televízióadásokat – amelyekhez akár megjegyzések is fűzhetők –, és azonnal ajánlhatják is azokat másoknak.