A felmérés rávilágít, hogy a magyar piacon ijesztő méreteket öltött a fizetési fegyelem lazulása: a hazai vállalatok 78 százalék-ának vannak lejárt számlakövetelései. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy tízből közel nyolc partner jó eséllyel késve egyenlíti ki a tartozását.

A mögöttes okokat vizsgáló adatok alapján a partnerek nem feltétlenül hanyagságból nem fizetnek, inkább egy klasszikus, kényszerű láncreakcióról van szó: a vevők jelentős része (51 százalék) azért csúszik, mert saját magának is cash flow-problémái és likviditási gondjai vannak. A cégek lényegében a finanszírozást próbálják meg áthárítani a beszállítóikra, elindítva ezzel a veszélyes körbetartozási spirált.

A 30 napon túli késedelmek csapdája

Bár a számlák egy részét rövid időn belül rendezik, a mélyebb statisztikák nyugtalanító képet mutatnak. A lejárt követelések jelentős hányada csúszik át a kritikus időszakokba: a számlák 10 százaléka 31–60 napot, míg 8 százaléka 61–90 napot késik a határidőhöz képest. A legdrámaibb és legfájdalmasabb adat azonban az, hogy a számlák 8 százaléka több mint 90 napot, azaz negyedévet meghaladóan kint ragad. Ez a szintű csúszás már nem „pici probléma”, hanem közvetlen veszély. Az elmúlt évek tükrében ez egy egyértelműen romló trendet jelez. Ebben a környezetben a cégek finanszírozása rendkívül megdrágult; a banki hitelek a magas kamatok miatt szinte megfizethetetlenek, ami tovább fojtogatja a vállalkozások működőtőkéjét, csökkentve likviditási mozgásterüket és növelve finanszírozási igényüket.