Van abban valami végtelenül szomorú, hogy a főellensége a kormánynak Ursula von der Leyen lett. Egyrészt, mert első megválasztását a Fidesz is támogatta, másrészt, hogy saját szavazóikat ennyire hülyének nézik a kormánypártok vezetői. Ursula von der Leyen egy végrehajtó hatalom vezetője és nem több. Döntései mögött elsősorban a mindenkori német kancellár és a francia elnök áll, esetleg az olasz, vagy a lengyel kormányfő az unió gazdasági erősorrendjének megfelelően. E potentátok számára folytat döntéselőkészítő munkát Ursula és ha megvan a bólintás, akkor végrehajt. A magyar kormány úgy viselkedik Ursula von der Leyennel, mint az egyszeri gyerek, aki kap egy pofont az apjától, ezért belerúg a macskába, hiszen a német kancellárról és a francia elnökről rosszat mondani felérne egy hadüzenettel, ami a béke barátja Bagarja kormányimázsba, meg úgy semmibe sem fér bele.

Marad tehát Ursula, akivel Szijjártó szerint felmosta a padlót az amerikai elnök a vámmegállapodással. Abba a logikai bukfencbe most ne menjünk bele, hogy miért keveri össze Szijjártó folyamatosan a bűnöst az áldozattal, ez neki kulturálisan egyszerűen nem megy másképp. Az oroszok kezdte vérontásért és megszállásért az ukránok a felelősök, Trump vámjaiért pedig Ursula. Ez Szijjártó szerint ilyen egyszerű és kész.

Az EU és az USA vámmegállapodásától épeszű ember nem várhatja és nem is várta, hogy abból majd Európa jön ki jobban. Trump azért indította el a XXI. század legnagyobb kereskedelmi háborúját, mert jobb pozícióba akarta hozni az Egyesült Államokat, így soha nem írt volna olyasmit alá, ami legalább részben nem teljesíti ezt az elvárást. A kérdés tehát az volt, hogy létezik-e egyáltalán olyan kompromisszum, ami mindkét fél számára elfogadható? A felmosós demagógián túl akkor itt érdemes megnézni a számokat.